Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján
törzsszövetségek nagyállattartói számára létfontosságú lehetett az erdélyi sóbányák birtoklása.54 A Kárpát-medence középkori sókereskedelmi-rendszerének kialakulását Vékony Gábor kutatta.55 2004-ben megjelent írásában a kereskedelmi utak elnevezését germán eredetűnek tartotta,56 de írásában az Erdély területét és a Maros völgyét 120 évig birtokló Gepida királyság neve fel sem merült.57 Ellenben a sóbányák (és Erdély) bolgár megszállását (ezen belül a bolgárok erdélyi só-kereskedelmével kapcsolatos korabeli német forrásokat) és sóra utaló, a 9. századi bolgár uralomra utaló török és szláv eredetű, például a Torontál/Szalánkemén elnevezéseket már kimerítően tárgyalja.58 A fentebb említett „barázdák” elnevezése talán éppen a sáncok kiépítésének bolgár hátterét bizonyítja. A Vékony által említett Szalánke- mén elnevezésből logikusan következhetne a Gesta Hungaromm (kritika nélküli tanulmányozása esetén) egyik bolgár vezérének vizsgálata, hiszen „ Salanus ” annak a bolgár sókereskedelmet, tehát az erdélyi sóbányákat és a Maros völgyét felügyelő tisztviselőnek a beszélő neve is lehetett, akitől a magyar törzsszövetség elragadta ezeket a területeket. A magyar uralom megszilárdulását Erdély és a Maros völgyének területén nagyszámú 10. századi lelet bizonyítja.59 A kelet-erdélyi sáncok a magyar uralom kiépítése után is használatban maradhattak. Azt, hogy az erdélyi sóbányák milyen jöve- delmezőek és stratégiailag mennyire fontosak voltak, hűen bizonyítják a magyarokról szóló 10-11. századi források: érdemes megemlíteni, hogy bár mind Bulcsú horka, mind az erdélyi gyula megkeresztelkedésükkor fogadalmat tett, hogy soha többé nem támadják meg Bizáncot, ezt csak a gyula tartotta be.60 Ennek oka rögtön érthetővé válik, ha átgondoljuk, hogy a gyula láthatta el sóval a teljes magyar törzs- szövetséget, amiből állandó jövedelme származhatott, így nem volt szükséges rablóhadjáratokat indítania. Ugyanez igaz a Maros völgyét uraló nemzetségre is. A só többek között a nagyállattartáshoz és a hústartósításhoz is elengedhetetlen lehetett. Nem csoda, hogy István király erővel hajtotta uralma alá Prokuj sóbányáit és az Ajtony által ellenőrzött Maros völgyét, majd tette királyi monopóliummá a sókereskedelmet.61 így már csak egyedül tőle függött a még mindig nomadizáló, nagyállattartó szabadok és előkelők biztos megélhetése. 54 SCHÄFER Tibor 2004. 20-25. 55 VÉKONY Gábor 2004. 655-661. 56 VÉKONY Gábor 2004. 658. 57 NAGY Margit 1999. 30-37. 58 VÉKONY Gábor 2004. többek között 656; 658; 659. 59 GÁLL Erwin 2013. 60 KRISTÓ Gyula 1998. 83-84. 61 KRISTÓ Gyula 1998. 89-101. 112
