Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján

nyászták.34 Teljes hosszában kettévágja a fentebb említett szórt kősánc, de a telep területét is - igaz, ritkásan szórt - kőgörgeteg fedi, ami a szemlélő számára nehezen elképzelhetővé teszi, hogy ott valaha szépen rendezett bronzkori település állhatott, viszont valamilyen formában illeszkedhet a telepet átvágó kősánchoz. A telep területén egy őrlő- és malomkődarab sem látható, viszont az üvegesre égett kövek az őskori sánc tűz által történt pusztulására utalnak. A hegy kőbányájának művelése már a középkorban is folyt, az itt kitermelt, jól faragható, lilás színű riolit- tufából készültek többek között a Kisnánai vár vízköpői és néhány áthidalója, valamint Gyöngyössolymos temploma is. A Kis-hegy oldalában a középkortól kezdve egészen a 20. századig malomköveket is vágtak, a kővágó művelése szépen adatolt.35 Egy hatalmas, 120x40 cm méretű, a sziklából félig kivágott malomkő még most is ott pihen a falu szélétől a középkori bánya üregéhez vezető gyalogút mellett. Ez a bányásztevékenység eltüntette az őskori őrlőkőfaragók nyomait, de Egerbakta-Szólát-völgy késő bronzkori lelőhelyéről ismerünk egy solymosi „lila- kőből” készült őrlőkövet.36

Abasár-Rónyabérc

E hatalmas kiterjedésű erődítés egyik szórt köves sáncában sem találtam őrlővagy malomkőtöredék nyomát, bár a terepbejárást nem terjesztettem ki a hegy alatt elterülő Rónya-kőfejtő szélétől 30-50 méter távolságban található, eddig még nem kutatott sáncokra. Az északi sáncok egy részét Abasár és Pálosvörösmart lakói elhordhatták,37 egy sáncrészletben mégis sikerült 3, körülbelül 10x10 cm-es cölöplyukat azonosítani. (4. kép) A kősáncok nyersanyaga makroszkopikusan hasonlít a domoszlói őrlő- és malomkővágó helyek andezittufájára. Arra a kérdésre, hogy miért nem használták fel őket erre a célra, választ adhat az északi kősáncokon túl található kőnyersanyag, ami hasonló, de sokkal lyukacsosabb szerkezetű (a Bene- vár és a Benevárbérc között kibúvó nyersanyaghoz képest viszont némileg tömörebb) andezittufa. Innentől a Tekeres-völgy északi végén át egészen a Hajnácskő csúcsáig megfigyelhető a rengeteg malomkő-töredék, ahol ismét a megszokott tömörségű andezittufa-változat a jellemző.

34 NOVÁKI et al. 2009. 37.

35 CSIFFÁRY Gergely 1997. 77-103.

36 Gutay Mónika (Dobó István Vármúzeum, Eger) szíves közlése alapján.

37 DÉNES József-NOVÁKI Gyula 1995. 12.

104