Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Császi Irén: Múzeum és játékhagyomány - Továbbélő játékkultúra
A háború, a hadifogság és a Nyugat-Európában töltött évek után visszatért gyermekkorának színhelyére, Egerbe. Feleségével gyorsfényképek és amatőr filmek kidolgozását vállalták. Napi fényképész munkája mellett végezte a játékok gyűjtését és reparálását. Az elromlott vagy eleve hibásan érkező játékokat a játékboltokból is hozzá vitték javításra. Sok megunt, vagy elhasznált játékot megvásárolt az egriektől, vagy ahogy írta, összeszedte a padlásról, pincéből, sufniból. Bocskai úti otthonában mennyezetig érő polcokon és vitrinekben, három szobában tárolta a játékokat. A nyitott polcokon sorakoztak a babák, köztük a világ számos országából népviseletes- és a porcelánfejű babák. A finom kelméket, s a kor divatos öltözetét bemutató babaruhákat sok esetben ő maga varrta, a hibás fém játékokat helyrehozta. így a játékokon keresztül megjelenik a gyűjtő személyisége, kibontakozik sajátos világa. A miniatűr babaházak, babaszobák, bababútorok, porcelán étkészletek, az építőjátékok, fémjátékok óraszerkezettel vagy lendkerékkel, vasút- és autómodellek terepasztalon, 300 db különféle autó, autópályák, ólomkatonák, játékvárak, elektromos- és mechanikai játékok a játéktörténet korszakait idézik. A gyűjteményben a 19. sz. végétől 1985-ig a magyar játékipar mellett az orosz, japán, német, francia és amerikai játékgyárak termékei is megtalálhatóak. Tagja volt az 1960-as években létrejött Gyűjtők klubjának, mely a hazai és külföldi cseretársakkal való kapcsolatfelvételben nyújtott segítséget, több külföldi levelező- és cserepartnere is volt. A játékok mellett a gyufacímkék, képeslapok, kártyanaptárak és papírszalvéták gyűjtésével is foglalkozott. Minden alkalmat megragadott a játékgyűjtemény bemutatására. 1968-tól folyamatosan vitte játékait a műszaki hét keretében rendezett Amatőrök és műszaki újítók kiállítására, ahol be is mutatta a játékok működését. Saját készítésű hajó- és vasútmodellek, makettek és mechanikai játékok szerepeltek gyűjteményéből a technikakedvelők egri kiállításain. Nagy örömmel tanította a gyerekeket a sportjátékokra, vízilabda- és fütballbíró, valamint úszóedző is volt. Faragó fényképészt, Dodi bácsit - mert így szólították az egriek -, gyakran meglátogatták az otthonában. Az 1967-től vezetett vendégkönyv oldalain csodálattal teli bejegyzéseket olvashatunk. „A gyűjtemény feledhetetlen élményt nyújtott, visszaidézte a gyermekkort és bemutatott egy olyan embert, aki gazdag lelkivilággal, művészi érzékkel és hihetetlen szorgalommal, türelemmel rendelkezik. Eger, 1969. március 21. ” „Életemben nem láttam ilyen meseboltot... 1967. július 25. ”l A vendégkönyv közel húsz évet tartalmazó bejegyzéseiből is kitűnik, hogy a Faragó házaspár igyekezett közkinccsé tenni páratlan játékgyűjteményét. Faragó Fóránt életműve közel négy évtized alatt több mint 2000 darabra gyarapodott. A 1 1 CSÁSZI Irén 1999. 373-394. 8
