Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Kalmár Ágnes: 30 éves a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely
Természetesen minden tárgy útvonala különleges történet része, hiszen emlékezetes, amint Haranghy Jenő lakásában ülve a vitrinben tűntek fel az 1924-ben készült iparművészeti játékok, melyek a korabeli Magyar Iparművészet közlöny hasábjairól váltak közismertté. Bodóczky Istvánt egy régi kiállítás (1981) fűzte a Szórakaténuszhoz, dr. Undi Flórához pedig Simon Magdolna művészettörténész támogató tevékenységén keresztül vezetett az út. Családtörténet-játéktörténet Mert minden játéknak személyes története van. Erről nem minden esetben tudhatunk. Számos olyan játékegyüttesünk van, melyek egyetlen család hagyatékából érkeztek, legtöbb esetben a leszármazottak őrizték meg őket. Káldor Aurél, Zlinszky Jánosné és Kovachich Piroska Budapestről helyezett el a 19-20. század fordulójáról származó nélkülözhetetlen darabokat a Szórakaténusz gyűjteményében. Zergényi Erzsébet családja soproni, tőle a gyermekjátékok mellett 1861 és 1940 közötti, díszkötésbe fűzött gyermekújságok származnak. Padi Éva és Barcsay László családi játékai elsősorban az 1920 és 1940 közötti évekből valók. A Kecskeméten élő Miszory Franciska - dr. Moskovszky Éva és e tanulmány szerzőjének egykori barátnője - a Selmecbányái tudós dédszülők és a néhai dombóvári otthon gyermekjátékait hagyta a Szórakaténuszra. Vannak különleges történetek, olyan események, amelyek átértékelik a tárgyi szereplőket. Előtérbe kerül egy távoli hadifogolytáborból hazajutott cserépsíp vagy babaszekrény, esetleg egy olyan leírás, melyek alapján sajátos anyagokból egyszerű játékok rekonstruálhatóak. Máskor kivételes jelentéssel bír egy üveglappal lefedett babaház az 1970-es évekből, mely egy fiatalon elhunyt tehetséges leány emlékét őrzi, így mellette eltörpülnek a hozzájuk tartozó, egyébként különös figyelmet érdemlő darabok. A magánygyűjtők és a Szórakaténusz Mielőtt erre a jelentős területre tévednénk, fontos megjegyezni a minden munkatársra oly jellemző sajátos szakmai kapcsolatrendszert, melynek számos műtárgyat köszönhetünk. És nem pusztán műtárgyat, hanem szemléletmódot, lényeges iránypontokat. Meg kell említenünk az országban zajló kiállításokat, konferenciákat, melyek kinek-kinek tanulságként szolgáltak. E sorok írója itt szeretné megjegyezni, hogy elsősorban saját tapasztalatait tudja megfogalmazni ezen a személyes területen. A dr. Moskovszky Évához és édesanyjához, Auer Erzsébethez kötődő személyes barátság rendkívül megtisztelő és alapvetően meghatározó 41
