Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Kalmár Ágnes: 30 éves a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely

Természetesen minden tárgy útvonala különleges történet része, hiszen em­lékezetes, amint Haranghy Jenő lakásában ülve a vitrinben tűntek fel az 1924-ben készült iparművészeti játékok, melyek a korabeli Magyar Iparművészet közlöny hasábjairól váltak közismertté. Bodóczky Istvánt egy régi kiállítás (1981) fűzte a Szórakaténuszhoz, dr. Undi Flórához pedig Simon Magdolna művészettörténész támogató tevékenységén keresztül vezetett az út. Családtörténet-játéktörténet Mert minden játéknak személyes története van. Erről nem minden esetben tudhatunk. Számos olyan játékegyüttesünk van, melyek egyetlen család hagyaté­kából érkeztek, legtöbb esetben a leszármazottak őrizték meg őket. Káldor Aurél, Zlinszky Jánosné és Kovachich Piroska Budapestről helyezett el a 19-20. század fordulójáról származó nélkülözhetetlen darabokat a Szórakaténusz gyűjteményé­ben. Zergényi Erzsébet családja soproni, tőle a gyermekjátékok mellett 1861 és 1940 közötti, díszkötésbe fűzött gyermekújságok származnak. Padi Éva és Barcsay László családi játékai elsősorban az 1920 és 1940 közötti évekből valók. A Kecskeméten élő Miszory Franciska - dr. Moskovszky Éva és e tanulmány szerzőjének egykori barátnője - a Selmecbányái tudós dédszülők és a néhai dombóvári otthon gyermekjátékait hagyta a Szórakaténuszra. Vannak különleges történetek, olyan események, amelyek átértékelik a tár­gyi szereplőket. Előtérbe kerül egy távoli hadifogolytáborból hazajutott cserép­síp vagy babaszekrény, esetleg egy olyan leírás, melyek alapján sajátos anyagok­ból egyszerű játékok rekonstruálhatóak. Máskor kivételes jelentéssel bír egy üveglappal lefedett babaház az 1970-es évekből, mely egy fiatalon elhunyt tehetséges leány emlékét őrzi, így mellette eltörpülnek a hozzájuk tartozó, egyébként különös figyelmet érdemlő darabok. A magánygyűjtők és a Szórakaténusz Mielőtt erre a jelentős területre tévednénk, fontos megjegyezni a minden munka­társra oly jellemző sajátos szakmai kapcsolatrendszert, melynek számos műtár­gyat köszönhetünk. És nem pusztán műtárgyat, hanem szemléletmódot, lényeges iránypontokat. Meg kell említenünk az országban zajló kiállításokat, konferenci­ákat, melyek kinek-kinek tanulságként szolgáltak. E sorok írója itt szeretné megjegyezni, hogy elsősorban saját tapasztalatait tudja megfogalmazni ezen a személyes területen. A dr. Moskovszky Évához és édesanyjához, Auer Erzsébet­hez kötődő személyes barátság rendkívül megtisztelő és alapvetően meghatározó 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom