Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Kalmár Ágnes: 30 éves a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely
függően hol néprajzi, hol iparművészeti - a művészettörténész ez utóbbit képviseli - művekként kerültek a múzeum nyilvántartásába. A Megyei Múzeumi Szervezet már az első években játék-, majd babapályázatot hirdetett; e két esemény teljes anyaga képezte a néprajzi gyűjtemény alapját. A felhívás elsősorban Bács-Kiskun megyében élő, a különböző közösségekhez - főként napközi-otthonokhoz - tartozó idős embereket szólította meg, akik gyermekkori játékaikat idézték fel a beküldött alkotásokkal. 1981. december 4-én nyílt meg a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum, s bár ekkor saját gyűjteményről és hozzá kapcsolódó feldolgozói munkáról még nem beszélhettünk, a következő év elején országos gyűjtőkörű szakmúzeumként került bejegyzésre. Az elmúlt harminc év gyűjtői, feldolgozói, kiállítói és szakértői, valamint az itt folyó széleskörű múzeumpedagógiai tevékenység már bőven megfelelnek ennek a kritériumnak. A városi múzeumi szervezeten belüli önálló arculat egyelőre nem illeszkedik a vezetői elképzelésekhez, ezért, valamint a kis szakmai létszám következtében az intézményt tematikus múzeummá minősítették át a közelmúltban. Törzsanyag a játéktárgyak gyűjteményében Törzsanyagnak tekinthetjük a kiemelkedő jelentőségű ritkaságokat, és a következetes módszerességgel gyűjtött együtteseket. Ezek a tárgyak egy-egy korszak vagy szűkebb közösség meghatározó jellegzetességeit hordozzák magukon. Néprajz, képző- és iparművészet, a gyermekirodalom valamint az ipar- és technikatörténet szakterületei képviselik magukat a múzeumban. Meghatározó gyűjtemények a régi magyar gyermekkönyvek, az 1920-40 közötti magyar játékkészítő műhelyeket őrző együttesek, a 19-20. század fordulójának szecesszióhoz köthető iparművészeti játékai, a háziipari és népi iparművészeti vásári játékok sokezres tárháza, mellettük a különböző népek játékai, valamint a szorosan ehhez kapcsolódó, mégis önálló cserépsíp-gyűjtemény. Különleges értéket képviselnek a meghatározó művészek, iparművészek és népi iparművészek életművét bemutató gyűjtemények, mint Grabowieczky Leon Grabóka- műhelye (1920-1938), a testvérpár Somogyi Géza és Miklós vasútmodelljei, Dugár János fazekasmester (1979-től napjainkig) cserépjátékai és Antoni Rozi - Nádas László ipari formatervezők játéktervezői munkásságát bemutató gyűjtemény (1963-tól napjainkig). Az előbb felsorolt műtárgyak - néhány darabtól eltekintve - e tanulmány szerzőjének gyűjtői és szakmai tevékenységének eredménye. Egészen önálló műfajt jelent a Rodolfó-gyűjtemény, Gács Rezső világhírű bűvész kellékei, könyv- és kártyagyüjteménye, munkásságát bemutató dokumentumok együttese. Évszázados szokások és hiedelmek, különböző korok 35
