Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Lázár Katalin: A hagyományos játékok szerepe napjainkban
a labdát, akkor egyik tenyerével elkezdi folyamatosan a falhoz verni a labdát, és számolja, hányat üt, amíg el nem ejti. Ahányat üt, annyi pontot szerez. Ismertek olyan változatok is, amelyekben láb alatt kell falra dobni a labdát, vagy ököllel kell falra ütni, térden pattantani, fejelni. Mindez igen nagyfokú ügyességet kíván a falra dobás/ütés és elkapás tekintetében egyaránt. Nemzetes13 Kidobós játék: van egy bíró, aki felírja, hogy melyik játékos milyen országnevet választ. A labdát a földre teszik, a bíró kivételével egyik kezüket fölétartva körülállják. A bíró szólít valakit: Jöjjön az a híres, nevezetes - Magyarország! (v. más) A szólított fölkapja a labdát, és a szétfútó játékosokat megdobja. Akit eltalál, hibapontot kap, ha viszont nem talál el senkit, ő kap hibapontot. Ebben a játékban labdadobás tekintetében a célzó képesség és a fürgeség fejlődik: minél gyorsabban kell felkapni és dobni a labdát, hogy a többiek ne futhassanak messzire. Fokozott figyelmet is igényel, gyorsan és helyesen kell reagálni a szólításra: a szólítottnak felkapni a labdát és dobni, a többieknek elfutni, illetve a dobott labdát elkapni vagy elugrani előle. Másfajta eszközzel játszott játékok a botos játékok, amelyekben a bot kezelésében kell jeleskedni. Ennek leggyakoribb formája a bot dobása. Gólyázás14 Mindenkinek kell egy bot: kiválasztják, hogy ki lesz a király, ő feldobja a botját, a többiek pedig rádobják a magukét. Akinek a botja először találja el a királyét, az lesz az új király. Ehhez a játékhoz a botkezelés ügyessége szükséges: úgy kell dobni a botokat, hogy a feldobott botot eltalálják, de a többieket vagy esetleg a dobót magát ne. Aki csak úgy feldobja és aztán tátja a száját, hogy most mi van, azt könnyen megütheti a saját vagy más botja. 13 Tatabánya (Komárom megye). LÁZÁR Katalin 2004. 1. rész. 15. szám 14 Árka (Abaúj-Toma megye). LÁZÁR Katalin 2006. 2. rész. 31. szám. 273
