Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Sándor Ildikó: Élhető hagyomány játékkal. - Népi játék a Hagyományok Háza felnőttképzésein és gyerekfoglalkozásain

A népi játék- természetközeli. A földművelő és állattartó életforma (amely a paraszti kultúra egzisztenciális alapjául szolgált) megkövetelte, hogy a gyermek felnövekedvén alapos ismerője legyen az állat- és növényvilágnak, az időjárásnak, a természet ciklikus változásainak. Számos játék szolgálta ezt a belenevelődési folyamatot a mondókákban rejlő kognitív tudástól a játékeszköz készítése közben megszerzett anyagismereten és manuális készségeken át egészen földműves munkákat vagy az állattartást utánzó, összetett, több szereplős játékokig. A játékok rendje követte az esztendő menetét, a természetben bekövetkező változásokat: ez szabta meg, mivel játszanak, hol találhatnak (többnyire szabadtéri) helyszínt, milyen témák köré szerveződik a játéktevékenység. A játék a felnőttkori életformához, munkatevékenységekhez szükséges felkészülést is szolgálta.

— közösségi jellegű. A játék többnyire csoportban (méghozzá face to face jellegű csoportban!) zajlik. A skála rendkívül széles, a 2-3 fős játéktípusoktól a kiscsoportos formákon át egészen a bandázós, nagy létszámú akciókig terjed. A csoportos játéktevékenységet gazdagítják a különböző korú és nemű résztvevők által beforgatott ötletek, a kölcsönös inspiráció. A közös játék megköveteli az egymásra figyelést, a kölcsönös alkalmazkodást, a kooperációt. A szabályjátékok a szabály megismerését, megértését, követését, olykor a játékszituáció megkövetelte pillanatnyi átalakítását, adaptációját váiják el a résztvevőktől.

1. kép. Bothúzás. Legeza Márta felvétele.

252