Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Györgyi Erzsébet: A nemzetközi gyermekévtől a hazai játékmúzeumokig
számára is! Bemutatják a polgári játékkultúra mívességét, gazdagságát, igényességét. Egyszersmind bevezetnek a hagyományos polgári kultúra ismeretébe, amelyet szemléltetnek, sőt az egykori társadalmi életbe is - amely szintén elevenen él a babaházak jeleneteiben. A parasztgyermekek játékai pedig kimeríthetetlen ötletességükkel példatárai annak az igazságnak, hogy mindenből minden lehet. A fantázia gazdagsága kárpótol az egyéb hiányokért, a látott környezet inspirál és főleg: hogy a játékszer birtoklása nem elsősorban pénzkérdés. Más irányban is bővült az utóbbi időszak játékkultúrája: a számítógépes játékok — ez azonban tovább vezet kitűzött célunknál. Sőt, ezek térhódításának szeretnénk, ha a tárgyi játékkultúra alternatívát állítana. Mi a játékkiállítások sikerének titka? Miért van akkora szükség rájuk? Az iskolák - de a családok is - igyekeznek a gyermekeket a kultúra világába bevezetni. Elviszik őket múzeumba, ahol ismeretlen tárgyakat látnak, esetleg kellő magyarázat nélkül. Az ilyen látogatás inkább elriaszt, mint vonz. A játékkiállítás nyújtja azt az első olyan élményt, amely miatt a gyermek úgy találja, hogy érdemes múzeumba menni. A játékszereket számára bemutató kiállítás vonzó helyként ismerteti meg vele a múzeumot, különösen, ha a kiállítás megtekintését „le is tudja reagálni”, fel tudja dolgozni a számára lehetővé tett tevékenység által - amit ma a legtöbb intézmény fel is ismer és gyakorlati foglalkozást is kínál a kiállítás mellé. Jelen korunk gyakorlati problémája, hogy maga a múzeum egyre inkább rá van szorulva a látogatószám növelésére, a bevételre, és ezért is választja kiállítási témául a játékot. Nem baj, ha ezért teszi is, hiszen ezzel mindenképpen hozzájárni jövendő látogatóközönségének kineveléséhez. A játékmúzeum az út a múzeum megszerettetéséhez a gyermek és az olyan felnőtt számára, aki egyébként nem tenné be a lábát múzeumba, de gyermekét elkíséri oda. Bár jobban tenné, ha nem (csak) ez motiválná, hanem a játék fontosságának és annak a ténynek felismerése, hogy a játék - mint a kultúra annyi értéke, amely nem talált méltó fogadtatást a „fogyasztói társadalomiban - védelemre szórni, és ennek lehetséges intézménye a játékmúzeum, illetve a játékgyűjteménnyel rendelkező múzeum. A játékkiállítások gyakran voltak, vannak a teljes gyermekéletet, gyermekkultúrát bemutató kiállításba ágyazva, amint az életben is a gyermekkor meghatározó tevékenysége a játék. Ezek a kiállítások különösen értékesek, mivel rávilágítanak a drámai változásra, amely néhány generáció alatt a gyermekkorról való felfogásban végbement: az „ad az Isten nyulacskát vagy báránykát, füvet is ad hozzá”-tól addig, amíg az egy-két gyermeknek „mindent” meg kell kapnia, de úgy, hogy közben a „minden” határai folyamatosan tágulnak, bővülnek. Fontos történeti perspektívát nyújtani és elgondolkodtatni a mai látogatót a gyermekkor változásairól és változatairól - hiszen afelé haladunk, hogy olyan ideális viszo24
