Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

H. Szilasi Ágota: „Mese-mese, mesd el...” Lesznai Anna képmeséi a hatvani Hatvány Lajos Múzeumban

ós artisztikus egyensúlyában, rituális ünnepélyességében rejlik. (Ma úgy mondanánk, egyéni mitológiát épített.) Lesznai azonban nem a szimbolista festészet, hanem a mese-meseillusztráció irányában terjesztette ki művészetét. Meseillusztrációi „ maguk a teljesség: a gyönyör, a gyönyörködés, a kitárulkozás és nyiltszi- vűség, a termékenység és a bőség, a szerelem, a szeretet és az anyaság emberi hitből sarjadt tanúbizonyságai. ”51

A racionalitásunk előtti, az édeni azonosságból származó, mágikus látásmódhoz köthető „ősmese” (például a népmesék) és az ember leikével fejlődő, egyénekbe zárt „lélekvalóságokat” tükröző jelenkori „műmese” fogalmát Lesznai szétválasztotta, de az ősazonosság és a lélekvalóság korára teljesen szétvált folyamatait csak a valós időn és téren kívül mozgó, a lélektől elválaszthatatlan mese által vélte-remélte újból összeforraszthatónak. Ezért van - véleménye szerint - létjogosultsága a ma költött, pontosabban megtalált (valódi!) meséknek.

3. kép. Meseillusztráció a Mese az eperszemnyi szívről c. meséhez (Lovag) Ltsz.: 83.1 2022.

A mese úgy tagolja, teszi mozgalmassá és tartalmassá, úgy díszíti az időt, mint ahogyan a teret díszíti a vele egylényegű omamens - mindez a tulajdonképpeni képpel-képben való mesélés. A majdnem mindig csodára utaló képi ábrázolásai, mint vizuális mesemondás szervesülnek a lineáris történetben, azonban

51 SZABADI Judit 1978.91.

208