Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Szojka Emese: Babák és játékok - a tárgyhalmozás esete
csecsebecsék, díszek a polcokon, díszek a pamlagon, díszek mindenütt'", sorolta jellemzőit a korabeli kritikus. A kispolgári lakás másik lényeges sajátossága a díszítettség mellett a tárgyakat kímélő, önkorlátozó használat: „a bútorhuzatokat védőhuzattal takarja le, a szőnyegeket szőnyegvédővel, a gyönyörűen kifényezett asztallapra fücet tesz"22. A rendelkezésünkre álló szobai fényképen az enteriőr akkor még, szemmel láthatóan harmonikus, áttekinthető szobaképet, egyfajta strukturált rendet nyújt. A berendezés bútorai a polgári (alsó)középosztály anyagi lehetőségeire és mintakövetésére utalnak. A díszítésre, tárgyhalmozásra és a tárgyhasználtban megmutatkozó önkorlátozásra való kispolgári hajlam azonban már ekkor megfigyelhető a képen: szembeszökő jel az asztal mögött álló kárpitozott szék mintás védőhuzata, illetve a könyves vitrin tetején, magasan elhelyezett hivalkodó dísztárgyak uralma. A gyűjtő lakásáról rendelkezésünkre áll még egy másik, az 1990-es években készült fotó. A felvételen a mait közvetlenül megelőző nagyobb alapterületű panellakásban elhelyezett babagyűjtemény látható. A lakberendezési mód - bár a tér a mainál tágasabb - zsúfoltság tekintetében mit sem különbözik a mostanitól. Ha a szoba berendezéséről képzeletben lefejtjük a babagyűjteményt, még akkor is egy dísztárgyakkal teletömött otthon képe tárul elénk. A dísztárgyakkal szélsőséges mértékben zsúfolt berendezési módra, mint létező típusra a társadalmi nézőpontú életmódvizsgálatok az 1970-es években figyeltek fel. Ekkor jelentek meg, pontosabban termelődtek újra tömegméretekben a polgári minták alapján megvalósuló úgynevezett „kvázi modem”, a presztízs értékekre orientált lakószobák vidéken és városon egyaránt23. A „nem funkcionális” tárgyak halmozására irányuló lakberendezési mód kibontakozásához a Kádár-korszak második periódusában fellépő, fogyasztásra serkentő intézkedések nyújtottak anyagi lehetőséget. A (dísz)tárgyakban bővelkedő kaposvári lakás voltaképpen ennek a lakberendezési módnak ideáltípusa, ahol a belső terek telítettségének mértékét sem fogyasztási tényezők, sem ízlésbeli normák nem korlátozták. A háború előtti múltból emlékként megőrzött tárgyakhoz (fényképek, régi porcelánok, egy-egy bútordarab) a Kádár-korszakban vehette kezdetét a díszek új generációjának nagyobb tömegű csatlakozása (kézimunkák, szuvenírek, új porcelánok) és a babagyűjtemény meglóduló gyarapodása. A korabeli lakáskultúra ezen válfaját jellemző diszfűnkcionális túldíszítettség, a fölösleges tárgyak” halmozása olyan berendezési gyakorlatként fogható fel, amely a kialakult társadalmi feszültségek 22 FRÄNKEL György 1932. 46-49. 23 S. NAGY Katalin 1984. 276. 110
