B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Löffler Erzsébet: Főpapi könyvtárak a XVIII. századi Magyarországon
Löjfler Erzsébet FŐPAPI KÖNYVTÁRAK A XVIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON A XVIII. század második felében Magyarországon sorra jöttek létre a főpapi könyvtárak, melyeket alapítójuk a felsőoktatás szolgálatába kívánt állítani, és melyek többsége nyilvános jelleggel kezdte meg működését. Azok a felvilágosult és művelt főpapok, akik többnyire a Habsburg Birodalom területén lévő jezsuita iskolákban szerezték ismereteiket, majd Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricumban fejezték be tanulmányaikat, hazatérve mindent megtettek azért, hogy hazájuk és egyházmegyéjük is rendelkezzen olyan intézményhálózattal, amelyet Nagyszombatban, Bécsben, vagy Rómában láttak. Az újkorban már nem volt ritkaság a nagyobb könyvtárak számának szaporodása, a kolostorok, iskolák, egyetemek mellett főurak és főpapok is tartottak otthonaikban, vagy az általuk működtetett intézményekben nagyszámú könyvet; a műveltség kiváltságos helyzetet biztosított, és érdemnek számított. Fontos tudni, hogy a XVIII. századi Magyarországon kik és milyen könyveket gyűjtöttek? Az iskolai gyűjteményeken kívül, melyeknek eredete a korábbi évszázadokra nyúlik vissza, ebben a korszakban az első hely a főpapokat illeti meg. Rendszerint külföldet járt emberek, akik közül sokan Rómában végezték tanulmányaikat jártasak voltak a tudományokban, művészetekben. Általában tudós, nagy koncepciójú emberek voltak, és rendelkeztek a megfelelő anyagi háttérrel is. Ókét a főurak követik, akik közül sokan idegen származásúak voltak és nem is éltek Magyarországon, de lassanként mind többen és többen építettek maguknak kastélyokat idehaza is, melyeknek tartozékai voltak a díszes könyvtártermek. A XVIII. századi magyar társadalomnak két rétege volt, amely az európai műveltség színvonalán állott: a főpapok és az arisztokrácia (A főpapok többsége maga is főnemesi származású volt). A magyar arisztokrácia azonban ebben a korszakban teljes egészében idegen forrásból merítette kultúráját, nem pedig magyar hagyományokat épített tovább. 1 Ennek okai abban 1 SZARVASI Margit 1939. 53-54. Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 20JI. 191
