B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Dávid Árpád - Fodor Rozália: Életnyomok a Mátra Múzeum gyűjteményében

Ez az aljzat leggyakrabban mészkő, más állatok meszes váza, vagy különböző növényi részek. Biogén üledékes szerkezetek lágy aljzatban/aljzaton alakulnak ki. Ezeken belül biogén rétegzett szerkezeteket, bioturbációs szerkezeteket és biogén üledékeket különít el az irodalom. Közülük mind tudományos, mind gazdasági szempontból a bioturbációs nyomok a legjelentősebbek. Ezek olyan életnyomok, melyeket a különböző élőlények az üledékbe ásnak, vagy annak felszínén, helyváltoztatás során (csúszás, mászás, járás) alakítanak ki. Az egyéb életműködésnyomok közé például a tojások, fészkek sorolhatók. Az életnyomok mind tengeri, mind szárazföldi üledékekben gyakoriak. Vizsgálatukkal szélesíteni tudjuk az adott terület és kor állat- és növényvilágáról alkotott ismereteinket. Igazi jelentőségüket az adja, hogy mindig a keletkezési helyükön találhatók. Mind térben, mind időben széleskörű az elterjedésük, valamint tükrözik a létrehozó szervezet viselkedését, vagyis a környezeti ingerekre adott válaszát. így az életnyomok nem a létrehozó szervezetre, hanem a területen uralkodó környezeti viszonyokra utalnak. Ugyanaz az élőlény más környezeti viszonyok között (üledéktípus, energiaviszonyok, táplálékmennyiség változása) más életnyomot hoz létre. Míg ugyanolyan körülmények között többféle élőlény is kialakíthat ugyanolyan életnyomot

1. Vannak olyan üledékes kőzetek, melyekben csak életnyomok találhatóak. Ekkor a terület őskörnyezeti rekonstrukciójának elkészítéséhez az életnyomokra kell támaszkodnunk. Mivel a nyomfosszíliák nem a létrehozó szervezetre, hanem annak viselkedésére jellemzőek, kiválóan alkalmasak az egykori környezeti viszonyok meghatározására, azonosítására. Emellett nagy előnyük a valódi fosszíliákkal szemben, hogy mindig abban az üledékben keletkeznek, amelyikben találjuk azokat

2. Emellett például a bioturbációs nyomok vizsgálata szénhidrogén-kutatások során is nélkülözhetetlen. Az üledéklakó élőlények bioturbációs tevékenységükkel fellazítják az üledéket, növelik annak porozitását. A nagyobb pórustérnek köszönhetően az üledék mintegy magába zárja, becsapdázza a kőzetrétegekben vándorló szénhidrogéneket (kőolajat, földgázt). A kutatófúrások során felszínre hozott fúrómagok életnyomai alapján könnyen és pontosan meg lehet határozni a gazdaságosan kiaknázható telepek kiterjedését, azok határait. így alakultak ki például a Kanada ÉK-i partjainál, Uj-Funland térségében található hatalmas szénhidrogén-telepek

3. 1 PEMBERTON, S. Geroge et al. 2001, DÁVID Árpád et al. 2006 2 DÁVID Árpád 2009. 3 PEMBERTON, S. Geroge et al. 2001, BUATOIS, Luis A. 2010 42