B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Matskási István: Interaktivitás: divat, mítosz vagy valóság?

(hiszen általában többről van szó, mint egy hagyományos tárgyról). Mivel a nemzetközi szakirodalom is vegyesen használja a megnevezést, így nem követünk el nagyobb hibát, ha mi is eltekintünk a fogalom formális definíciójától. A válasz a kérdésekre egyszerű sőt, ma már múzeumok hosszú sora a gyakorlatban felel ezekre a kérdésekre. Az „interaktív"-ban benne van az „aktív". Ez azt jelenti, hogy bevonja a látogatót a cselekvésbe. Nem csak informál, hanem cselekvésre, munkára késztet. A látogató tehát, szinte maga alakítja, készíti el a „saját" kiállítását. Felfedezni és kísérletezni - ez a két kulcsszó. Az igazi interaktív kiállítási tárgy inkább eszköz, amellyel valamit el akarunk érni, mint gépezet. A megalkotására, elkészítésére a kreativitás határtalan lehetőségeket nyújt. Az interaktív egység szórakoztat, mást és többet nyújt, mint a csak informatív tárgy. Ebből az is következik, hogy nem csak ismeretszerzési, tanulási céllal használja a látogató a tárgyat, hiszen végső soron a tárgyról, jelenségről szóló ismereteket a formális tanulás során, vagy az információs technika segítségével akár otthon is megszerezheti. A múzeumi honlapról pedig csak annyit, hogy kiállítási képernyőkre sose tegyük ki. Ez az otthoni informálódás eszköze. Tehát, az nem elég, hogy informatív a látogató számára a tárgy, tárgy együttes, cselekedni is kell és a helyes cselekvést valamiféle elismerés is kell hogy kövesse. Vizsgálva az interaktivitást szinte magától értetődő, hogy összehasonlítást kell tennünk a hagyományos múzeumi kiállítási technikák, és az új megoldások között. Ebből máris adódik, hogy csak a kiállításra vonatkoztatjuk az interaktivitást és nem tárgyaljuk a - magától értetődően interaktív - foglalkozásokat, amelyek bár nagyon népszerűek, néha még a múzeum profiljába sem illenek, nemhogy a kiállításokéba. A hagyományos kiállításban a látogató passzív, amennyiben csak nézi a műtárgyakat és olvassa a tárgyakhoz rendelt ismeretterjesztő szövegeket, feliratokat. Persze az ismeretszerzésnek ez a kognitív módja egyáltalán nem elvetendő, de vizsgálódások, és tanulmányok végtelen sora bizonyítja, hogy ezen a szinten túl lehet és érdemes is túllépni. Mit tesz a félig passzív látogató? - nyomja a gombot....de semmi mást nem tesz, - kinyitja a dobozt és meglátja, „megtalálja" a tárgyat vagy ábrázolást, - szerény technikai megoldást alkalmaz..., pl. megfelelő helyre tesz egy feliratot, használja a beállított eszközt, például belenéz a mikroszkópba, Ezeket a megoldásokat egyre szélesebb körbe alkalmazzuk és interaktívnak véljük, pedig nem azok. A leggyakoribb fogalmi tévedés, amikor a kiállításban elhelyezett képernyőn gombnyomásra, vagy érintésre („modernebb" változat) megindul a program. Ez még akkor sem nevezhető interaktívnak, ha a látogató meg is állíthatja, vagy átkapcsolhat egy másik programra, amelynek szintén passzív szemlélője lesz. 424