B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Szalainé Király Júlia: Dávidkáné és Az öreg tekintetes - A hétköznapi történéseken túlmutató sorsok Gárdonyi kisregényeiben

Az is nyilvánvalóvá válik, hogy Andor nem a szavak embere. Tetteit is sokáig homály fedi, csak konfliktushelyzetekben ismerhetjük meg cselekedeteit és azok indokait. A bírósági tárgyaláson derül ki az is - hosszas faggatás után - hogy az évekkel korábban mások által ellopott pénzt az utolsó ezüstig visszafizette a városnak. Ártatlanságát nem tudja bizonyítani, sorsa beteljesedik. Újra el kell menekülnie a szegedi szigetre. Gárdonyi véleménye már a regény elején, a jegyző szájából elhangzik: „Az apák vétkét a fiakban csak az istennek van joga megbüntetni. "

I

8, mégis az emberek hajlamosak a bíró szerepét játszani pusztán élettapasztalataikra, előítéleteikre hagyatkozva. Tegzős Ilonáról sokkal többet elárul Gárdonyi. „Kék szeme volt a leánynak, és a szemöldöke fekete. De hogy a szemöldöke közel volt a szeméhez, valami különös mélytekintetű szemnek látszott. "

1

9 „Elhallgattak. Az asszony varrt. A nap rásütött a hajára, és egynéhány szeplőcskét világított meg finom kis rövid orra körül. A kertben a méhek dünögtek, és minden fa virágzott: a szilvafák sápadt fehéren, a barackfák pirosan. "

2

0 Ez a kép, rövid villanás sok mindent elmond Dávidkánéról. Gárdonyi szándékosan helyezi egy olyan környezetbe, amely beszédesen vall a fiatalasszony jelleméről. Ebben van Gárdonyi nagyszerűsége: egy jól megszerkesztett apró villanásban, reflexióban megismerhető a lényeg. Egy képben sokkal több van, mint ami elsőre látszik, a jelenet, bár nagyon egyszerű képnek tűnik, túlmutat önmagán. Ezek azok a jelenetek, amelyek megszabadítják a novellát a cselekményérdekeltségtől, sokkal többet mutatnak meg egy emberi sorsból, mint amit az események felvázolása megmutatna „Az asszony lehunyta a szemét. Ajkairól eltűnt a mosoly. Halvánnyá és kifejezéstelenné vált az arca. Olyan volt, mint a kincsesláda, amely mielőtt felpattanhatott volna, még erősebben bezárult, és eltakarta, ami benne volt... Csönd állt be köztük. A méhek beledönögtek a csöndésségbe. És az áprilisi nap megint csak odasütött a Dávidkáné gyönge fehér orcájára. "

2

1 Ebben a pillantásban, apró mozdulatban benne van Tegzős Ilona sorsának lényege: rejtőzködésre, árvaságra ítéltetett. Furcsa egyéniség Dávidka. Ugyancsak rövid történésekben vázolja fel külső és belső tulajdonságait. „Nyugtalanul lovagolt előre, és nagycsizmás rövid lábait sűrűn ütögette a pejkó oldalához. " ,,

2

2 „- Éntőlem is - felelte Dávidka, a kendőt visszarendezte a batyuba. - megmentetted az életemet. Hogy erre mindenki elmosolyodott, Dávidka megröstelkedve folytatta: 1

8 Uo. 27. 1

9 Uo. 9. 2

0 Uo. 34. 2

1 Uo. 35. 2

2 GÁRDONYI Géza 1982. 41. 403