B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Gy. Gömöri Ilona: Marci Hevesen - Egy helyi szólás folklorisztikus hagyományai

5. Marci - mint lusta, ingyenélő bárói sarj „Ez a történet több mint 150 éve történt. Akkoriban az emberek postakocsin közlekedtek, aki meg tudta fizetni. A szegény emberek szekéren meg gyalogúba jártak a távolibb helyekre. Annak időben grófok bárók uralták az országot, az ő kezükben volt a hatalom. Az urak dolgoztatták az embereket éhbérért, látástól vakulásig. Ok voltak a munkaadók és azt csináltak, amit akartak az emberekkel. Bezzeg a gróf meg a báró urak esténként szerettek mulatni, kártyázni hajnalokig. Hevesen is volt egy ilyen szórakozó helyük, a Zöldhordó fogadó. Szegény ember még a közelébe se mehetett a fogadónak. Egy szombati napon hétvégi kártyapartit rendeztek, ilyenkor többen összejöttek, mint hét közben. Az egyik báró, a nevét nem tudom, akkor este mindenét, az összes vagyonát, házát elkártyázta, nem maradt semmije. Ennek a bárónak, volt két lánya meg egy fia, a Marci. A lányait már férjhez adta, ők külföldre mentek, a Marci itt maradt Hevesen. A báróné hosszú betegség után meghalt. Bizony Marcinak nagyon megesett, hogy nem volt édesanyja. A báró gyermeke soha ne dolgozzon, ő a munkát soha nem is ismerte. A báróné halála után nemsokára a báró is öngyilkos lett. Marci teljesen egyedül maradt. Semmije sem volt, dolgozni nem tudott. Azt sem tudta, hogy mi fán terem a munka. Abban az időben nem volt parlament, az emberek maguk közül választottak egy bírót, és ő képviselte a törvényt. O büntetett és ő osztotta az igazságot. Az emberek jelentették a bírónak, hogy Marci már nagyon beteg, napok óta nem eszik. A bíró azt a törvényt hozta, hogy a falu minden háza, egy napra adjon neki enni. A bírónak elhaltak a szülei, Marcinak ajándékozta a szülői házat. Tehát a hevesi emberek, illetve családok eltartották Marcit, a bírótól meg házat kapott. Most már neki is megvolt a megélhetősége, csak egy baja volt, kegyetlen lusta volt, soha nem tanult meg dolgozni. Itt született meg a közmondás, a bíró az emberek előtt azt mondta, hogy ez a gyerek él, mint Marci Hevesen. Azóta az emberek széles hazánk minden falujában, városában, akinek sok a pénze és jobban él, vagy lusta, nem dolgozik, mégis megél, az ilyen emberekre mondják ezt a közmondást, hogy „El, mint Marci Hevesen". 2

5 Ez a történet is valóságos helyszíneket tartalmaz. Fő helyszíne az előzőkben már ismertetett Zöld Hordó vendéglő. A történetben szereplő bárói család és a bíró nem azonosítható valóban élt személlyel. A történet néhány vonásában megjelennek olyan elemek, amely „vándormotívumként" jelen vannak más folklórműfajokban is: ilyen az „elkártyázott 2

5 H.H.Gy. Adattár Kézirat. Adatközlő Kovács János (Heves) 91 éves. Gyűjtötte Hegedűs Sándorné Heves. 2010. 366