B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)

Császi Irén: Népi játék, mint kulturális hagyomány - A forgóhinta hagyományos változatai

Sinkalovics nagyapám portájáról Sinka partnak kezdték nevezni. A mostani ház helyén udvar volt, ide ásták le a kutyasutut. Öten voltunk testvérek. Szerettek ide járni a gyerekek a „vőgyi gyerekek" jöttek, azok, akik ezen a környéken éltek. Általában 20-25 gyerek volt itt. Télen a házunk előtt, a Sinka parton volt a szán­kópálya. A kocsi tengelyét használták a kutyasutuhoz. Kétféle tengely volt, a lapos kocsi és az igás kocsi tengelye, ezt az utóbbit ásták be jó mélyen a földbe. A fiúk hoztak a patakból követ és a gödörbe a tengely köré rakták, hogy ne mozogjon. A tengelyre ráhúzták a kocsikereket, olyan magasságba, hogy a kicsik is ráüljenek. A kocsikerékre létrát fektettek, amit össze is kötöztek. A létra fokaira vagy a kerék­talpra ültünk, a lábunkkal löktük, vagy a fiúk forgattak. Éjszaka nagy nevetgélést hallottunk, a szomszéd asszonyok is ráültek. Kétnaponként kellett javítani, mert dőlt. Máshol is állítottak kutyasutut, a Grósz portán is volt a Gyöngyösi utcában. Tavasszal, mikor elment a hó és már mezítláb lehetett járni akkor állították s ku­koricatörésig állt. A kukoricacsuhéból bábut készítettünk, azokat ráültettük, s megforgattuk a kutyasutut. " Kutyasutu (6/2. típus) Mark az 9 1 „A földbe vert karóra ráhúztak két kocsikereket, kenőccsel, vagy zsírral megken­ték, hogy jobban forogjon, tetejére két létrát tettek kereszt alakban, amit össze­kötöztek egymással és a kocsikerékkel. A létrák fokaira két-két gyerek ült, két másik, pedig a létrák két oldalán futva forgatta. Mikor vége lett a sutuzásnak visszavitték a kellékeket a háziakhoz. Annál a háznál, ahol nagy hely volt az ud­varon és több fölösleges kocsikerék, ott állhatott hosszabb ideig is. Lányok is, fi­úk is használták, ha kisebb gyerekek ültek rajta, lassabban hajtották, ha nagyok, akkor meghajtották rendesen. " Az adatközlő el is készítette kis makett formájá­ban a kutyasutut - 5. kép. Kutyabitó Tarnalelesz 9 2 „Lánykoromban, mikor udvarolt nekem a férjem, a legények mondták, „Izolda te mégy markot szedni, Jancsi meg kutyabitózik, odahordtuk neki a kapát, kaszát mind kialudta a nyelet. " 9 1 Ak. Keszthelyi Jánosné sz. 1926. Gy. Császi Irén, 2010. 9 2 Balázs Jánosné Kovács Izolda sz. 1933. Gy. Császi Irén 2011. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom