B. Gál Edit – Veres Gábor szerk.: Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011)
Szabó Jolán: „Jeles gyűjtő” - válogatás a Heves Megyei Levéltár Legányi Ferencre vonatkozó forrásaiból
gyár) felső flórája is. A kis-egedi palából egyébként előkerült az első és egyetlen kövesült fadarab, mely meghatározhatónak látszik. A Wind-gyári alsó agyag flórája az idei vásárlások hozzászámításával már 9 fiókra megy. Andreánszky szerint ez a nehezen beszerezhető, az agyagban elszórt flóra nagyon elütő a felső, tömegesen előforduló akvitán növénytársaságtól, és sokban hasonlít az alsó oligocén flóra összetételéhez, bár attól is különbözik. A Wind-gyár folyamtorkolati homokja (30 m vastag) ilyenformán elválasztja a két flórát, és közbeeső nagyobb térszín-ingadozásokra mutat. A Wind-gyári kőrétegből keveset gyűjtöttem, mert azt jelenleg nem fejtik. És hát mégis remélhető, hogy 1936-1948-as gyűjtésem nincs egészen elveszve: fönnmaradt Noszky műve és a jelesebb fajok fényképei. Benkőné már közölt is belőlük szemelvényesen az idei Földtani Közlönyben (ez a gyűjtéseimet felhasználó 75-ik közlemény). Noszky ígért a Dobó múzeum részére egy meghatározott kollekciót, félre is tette, de már nem jutott hozzá, hogy el is küldje, elpusztult az is. Kértem azóta is a Noszky által összeállított táblázat egy írott példányát, mert a fajok eloszlása leihely és réteg szerint, gyűjtés szempontjából az egri múzeumban nagyon szükséges volna; most Benkőnéhez fogok írni e tárgyban. Arra is figyelmeztetnem kell, hogy én az egri és tőle keletre eső előfordulásokról 30 lapos füzetet írtam össze Noszky részére, és halála után ezt újra lemásolva beküldtem a Földtani Intézetbe, de ő, úgy látszik, nem ismeri. Meglátszik ä Wind-gyár mellett a temető északi sarka felett az alsó agyag rátelepíilése a glaukonitos (?) homokra, vagyis inkább glaukonitos homokkőre, ugyanígy Noszvaj keleti szélén a Nagyimány oldalán az ottani régi temető alatti útban. A Nagyimány északnyugati sarkán pedig látható a glaukonitos homokkő rátelepülése a jellegzetes faunájú kiscelli agyagra (Pecten bronni, Pecten mayeri stb.). Ez a felső kiscelli agyag azonban nem a szokott, nagy vastagságú mélyebb tengeri réteg (az is megvan Egerben a Vécsey-völgyön és az Álmagyar dombon a Wind-bánya mellett északon), hanem konglomerát padokkal és mangános rétegekkel váltakozó tengermaradék üledéke. A glaukonitos homokkő pedig ott, Noszvajon ugyancsak édesvízi rétegekkel kezdődik, és szintén van benne konglomerát pad a Tekenős oldalon Sirena hátgerinc darabjával és már az új faunával, melyben azonban még megvan a Pecten bronni, míg a Wind-gyárban már hiányzik. A glaukonitos homok-homokkő nagyon bő és jobb megtartású faunája került Lőrenthey által az egyetem őslénytani székének gyűjteményébe, ott meg is van 3 fiókban; ennek feldolgozása, megpótolva az újabb gyűjtésekkel, ilyen módon az egész változatos oligocén keresztmetszetét adná. Már Telegdy említette, hogy a felső eocén ingressszióból az oligocén végéig (sőt az újabb felfogás szerint az akvitán végéig) az üledéksor hiánytalannak látszik, és csak a háború hiúsította meg erről szóló félig kész művének befejezését. (Ez is megsemmisült a bombázások 293
