Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Csiffáry Gergely: Az egri végváriak tevékenysége 1548-1596 között
vegyes összetételű védősereget az idő rövidsége miatt Nyárynál gyakorlottabb katonai vezető sem tudta volna a rendelkezésre álló idő alatt egybekovácsolni. 28 6 A korábbi történetírásunkban Eger feladását az idegen zsoldosok gyávaságának tartották, akik úgymond háromszor annyian voltak a bevehetetlennek kiépített egri várban, mint Dobóék. 1596. szeptember 20-án kezdődött el Eger ostroma, ekkor vonult fel III. Mohamed szultán által vezetett török sereg a vár alá. A Nyáry Pál vezette 3400 fős várőrség nagyrészt németekből, kisebb részt magyarokból, vallonokból és más külföldiekből (csehek, svédek) tevődött össze. Az egri várnak összesen 7 ágyúja volt, míg a török száz ágyúval zavartalanul lőhette az erődöt. Eger őrsége három hetes harc után, október 13-án feladta a várat, kivonult Egerből. Nyáry várkapitányt és néhány tisztjét a nagyvezér elfogta, a kivonulás során a magyarok szabadon elvonulhattak, a vallonokat eladták rabszolgának, a német zsoldosokat pedig a hatvani vérengzés miatt a törökök bosszúból lekaszabolták. Tény, hogy Nyáry kapitány és tisztjei nem tudták úgy lelkesíteni és fegyelmezni a védőket, mint Dobóék 1552-ben. Az is vitathatatlan, hogy az őrség követelte a vár feladását. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy Eger eleste egy-két nappal később feltétlenül bekövetkezett volna. A félkész állapotban volt az erősség, mert a belső várban az északkeleti és a délkeleti füles bástya elkészülte ellenére, a tervezett védműveknek csupán a 35%-a épült meg. Bár kapott a külső vár is két újonnan épült füles bástyát, de azok viszont már nem rendelkeztek ágyútermekkel. Claudio Cogonara hadmérnök jelentette 1597. január 1-én, hogy a környező lejtős dombok 15 lábbal magasabbak voltak a várfalaknál, amely rendkívül előnytelennek bizonyult a várvédelem során. Ezen kívül a falak nem mindenütt voltak földsáncokkal megerősítve, s ezért a katonákat a mellvédek híján gyenge palánkkal védték, s ez a tűzfegyverek ellen (ágyú, puska) nem nyújtott kellő biztonságot. Ezen kívül a várat ágyúkkal elégtelenül szerelték fel, míg velük szemben a korszak legkiválóbb török tüzéreivel és aknászaival rendelkeztek a szultáni főerők. Az őrség a várvédelem szinte minden lehetőségét kihasználta. Egy elfogott török bég vallotta 1596. november 4-én, hogy az ostrom török résztvevői is elismerték, hogy a várban nem találkoztak „olyan hatalmas, bátor és szívós ellenállással", mint Egerben. Miksa főherceg, akinek az emberei két hét múlva a mezőkeresztesei csatában kiszabadították Nyáryékat, azt jelentette Rudolf királynak, hogy Eger parancsnoka „teljesen ártatlan". Ez nyilvánvalóan a valós helyzet szépítése, viszont a későbbi haditörvényszéki tárgyaláson valóban felmentették Nyáry Pál várkapitányt. Ezután a volt egri várkapitány tovább élvezte az uralkodó feltétlen bizalmát. 1597-ben Nyáryt ezredesként vezényelték Váradra, miután 28 6 SZABÓ János Győző 1982. 29-30. 83
