Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Sz. Király Júlia: „Szenvedni akarok” Gárdonyi Géza az első világháborúban

és Kelese Palit - eggyé kovácsol. Noha a regény közvetlenül a világháború kitörése előtt íródott, vagyis akkor, amikor már a világégés csak egy közvetlen kiváltó okra várt, mégsem érezhető a sorok között vészes közelsége. Mint ahogy a Krisztus bankója című, éppen a háború megindulásakor íródott novellában sem. Ez utóbbiban Gárdonyit még egyetemes kérdések, a szegénység és gazdagság, még inkább az elszegényedés és a meggazdagodás emberi lelkekre gyakorolt hatása érdekelte. A háborúról alkotott vélemények „csak" mint az előbbiekhez tartozó részletek fogalmazódtak meg. Jelen vannak a nyomor és a gazdagság kiáltó, az emberi nemhez méltatlan ellentétei, s ezek a mondatok igazságot szolgáltatnak a szegényeknek, az anyagilag elesetteknek. Pacifizmusát inkább az általános humanizmus táplálja, de már itt is fellelhető keserűsége a későbbiekben még erőteljesebb véleménynyilvánításra fogják inspirálni. Két meglehetősen szélsőséges érvelés jut kifejezésre. „A katonára én már csak úgy nézek, mint élő anakronizmusra. A történelemben is szégyenkező szemmel olvastam a háborúkat: emberek voltak ezek?...azon a költségen, amelybe ez az európai háború került, körül lehetett volna falazni az egész Szerbiát, és ráírni a kapujára: fegyház. A másik érv pedig: „A háború időnkint kell. A háború épp oly szükséges valami, mint a zivatar. Akármennyi a zivatar rombolása, utána erősebb, dúsabb, tisztább a természet. Minden megújhodik, újraszületik. A természet tűzben és vízben születik újra. Az emberiség vérben és könnyben. "

7 Nyoma sincs a háború kirobbanásakor született műben annak, hogy Gárdonyi valamit is sejtene a közelgő veszedelemből. Ót önként vállalt alkotói magányában egészen más dolgok foglalkoztatják. Az emberi lélek a fő vizsgált területe. Nem csoda, hogy a háború kitörése után és a feleszmélést követően is az emberi lelkek változásai, az emberek reakciói, a háború emberi lelkeken végzett pusztításai foglalkoztatják elsősorban. Noha már értesült a háború kitöréséről, novellájába temetkezve nem fogta fel a hírekben rejlő veszedelmet. Egy váratlan gyászhír mozdította ki otthonából. Pósa Lajos temetésére készült, s egyúttal rövid pihenést is tervezett. Megrendítette a katonák lelkesedése, a háború lázában égő tömegek. Naplója arról tanúskodik, hogy az első megdöbbenés után látta, hogy sajnos a világégés keserű sorsokat fog maga után hagyni. „Mától kezdve az V. parancsolat nem bűn. Altalános mozgósítás - tehát háború. Civilizált népek között, akik már az állatvérre is tiltakozva néznek! Akiknél íratlan törvény, de mégis törvény, hogy egy vigyázatlan szóval sem okoznak kedvetlenséget az embertársnak. Akik a katonaságot középkorból maradt barbár intézménynek néztük: emberek, akiknek kés van kötve az oldalára: anakronizmus! És most... Krisztus elfordítja a fejét a Földtől. 7 GÁRDONYI Géza 1964. 7-8. 417