Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

H. Szilasi Ágota: „…Magyar Országnak óltalmazójának…” Szent István korona-felajánlása és a magyar három királyok egri s környékbeli festményeken a XVII-XIX. században

14. Az imádkozó angyalok Szent Mihállyal és másokkal 15. Fent az orgona kórus felett láthatók az evangélisták, közülük az,ónban Szent Jánost az angyalok magukkal vonják a levegőbe, s aki az isteni szentségbe néz. És mindezeket a fent említett műrészleteket a legnagyobb életszerűséggel, szemet gyönyörködtető színezéssel, művészi szintű megfestését és létrehozását megígérem, és arra kötelezettséget vállalok. Ezért cserébe a magas grófi püspöki méltóság megígéri, hogy az így elkészült festményeket megfizeti, éspedig először á Conto 300 rajnai forintot, majd a munka előrehaladtával egyre többet, és a teljes munka után az arra megállapított 3300 rajnai forintot, mint ahogy a munka idejére egy kőművest és egy napszámost is biztosít. Végezetül ezen szerződés két azonosan hangzó példánya adatik át, 1792. szeptember 25-én A legmagasabb grófi méltóság parancsára Johan Farkas s.k építészeti iroda írnoka Anton Maulbertsch K: K: kama ra i fes tő A munkálatok 1792. szeptember 25. és 1793. június 27. között zajlottak. Maulbertsch tehát - a freskófestés technikai kívánalmainak nem igazán szerencsés módon az egész telet és a következő év tavaszát is Egerben töltötte. A hosszú alkotási időt a művész hajlott kora (69 éves ekkor), de Eszterházy mindenre kiterjedő megrendelői attitűdje is okozhatta. A bécsi mester segédje Martin Michl volt, aki még itt tartózkodva, a munkáért járó fizetség utolsó részletét június 27-én mestere megbízásából felvette. E tényből indult ki a régebbi szakirodalom, amikor a kápolna mennyezet képét erőben megfogyatkozottnak, száraz, megmerevedett formaadásúnak, nehézkes figurákat, a hóka színeket felmutató megfáradt műnek írta le, s főként nem is Maulbertsch, hanem inkább segédje munkájának vélte. Michl tudását illetően beszédes adat, hogy még hét évvel később is segédként működött a mester legtehetségesebb tanítványa, Joseph Winterhalter mellett, de nem mint a fő témán segédkező, hanem mint a belsőtér-festészet fontos részét képező látszat-architektúra festője. E területen azonban valóban jó műveket hagyott hátra maga után. A szerződés szerint Eszterházy kifejezett kívánsága volt a terem falainak festett építészeti tagozatokkal való kifestése „antikok" használatával, vagyis a Louis XVL stílusban megfestett vázákkal, füzérdíszekkel, rózsatárcsákkal való 379