Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
H. Szilasi Ágota: „…Magyar Országnak óltalmazójának…” Szent István korona-felajánlása és a magyar három királyok egri s környékbeli festményeken a XVII-XIX. században
fentiek figyelembe vételével érthetjük meg úgy, amint azt a XVIII. században értelmezték. „Gyakran csudálkozva szemléltem és gondolkodván magamban, vizsgáltam annak okát, vajon miért, hogy némely képírók, lerajzolván Szent István királynak képét, magát térden állva, kezeiben a magyarországi koronát s a királyi pálcát, melléje szép magyar sereget, végre elibe, mintha ezeket néki ajánlaná, a boldogságos Szűz Mária képét szokták írni. " - irta 1731 -ben Padányi Bíró Márton hitszónok, bár csodálkozása inkább retorikai elem. Szent István számtalan művészi ábrázolásán szinte elengedhetetlen volt a korona, mint az ország védelem alá helyezésének, felajánlásának középkori legendairodalmunkból ránk hagyományozott története. Az uralkodó nem a fején viseli, tehát elsősorban nem királyi attribútum. A fejről való lekerülés pillanatában válik a Szent István felismerését segítő ismertetőjelből az egész országot szimbolizáló nemzeti jelképpé, a magyar koronaeszme képi megjelenésévé, s mint ilyen a jelenet középpontjává. 8 3 Magának a koronának a testamentumként való ünnepélyes átadása a XVII. század előtt nem nagyon került ábrázolásra, de aztán a legkülönbözőbb képzőművészeti műfajban divatossá vált. Mint hosszú ideig aktuális forma egészen a XIX. század közepéig nyitott maradt, magába vonz va különböző elemeket (vedutaábrázolás - például Pozsony, ahol ekkoriban őrizték a koronát és a koronázások zajlottak, vagy csatajelenetek egy adott helyszínen), illetve keveredett a magyar szentkirályok, a magyar szentek ikonográfiái típusaival számtalan variációt eredményezve. A művek jelentős része a jezsuita rend illetve a katolikus arisztokrácia megrendelésére készültek. Különös vonásuk, hogy nem csak emlékezetbe idézték a szent királyt, nagyságát, bölcsességét és cselekedetét, hanem meditációra, a kor problémáival való szembesülésre is ösztönöztek. 8 4 A történet közismertsége és jelentőségének széles körben való megértetése leginkább a hitszónokoknak volt köszönhető, hiszen ez volt az a műfaj, mely évszázadokon keresztül a nép legfőbb, szinte egyetlen irodalmi tápláléka volt. Nem csak a hitét és erkölcsét formálta, s nem csak általános műveltségének volt a forrása, hanem a magyar szentekről szólva, nemzeti tudatának megalapozója is. A középkorban Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát még latinul szólt, s az első magyar nyelvű István napi prédikáció Karthausi Névtelen műve, mely az Érdy-kódexben maradt ránk 1527-ből. A hitvitázó egyház igénye hozta létre a katolikus vitairodalom virágkorát, Telegdi Csanád, Kálti Márk, Pázmány Péter fellépésétől a XVIII. század végéig - melyek jelentős része köthető Mária felerősödő kultuszához, s általa Szent István alakjához. A nemzeti históriák vallási szellemben való magyarázása, 8 3 KOSTYÁL László 1992. 200. 8 4 KNAPP Éva 2001. 46. 357
