Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Bihari-Horváth László: Tárgytipológiai kísérlet az észak-magyarországi, „magyaros stílusú” keménycserép dísztányérkultúra bemérésére

elterjedés kérdéseit. Csak valószínűsíthető, hogy a paraszti étkezőtányér-használat a XVIII. század végén, az önálló levesfogás megjelenésével szinkron bontakozott ki, és legkésőbb (a XX. század elején) a periférikus területeken jelent meg. Itt a tányérhasználatra való áttérés nem a cseréptányérok, hanem egyértelműen a keménycserép tányérok (még később a zománcos pléhtányérok) használatbavételével járt.

1

6 A parasztházak falát már cifra tányérok tucatjai díszítették akkor, amikor az egy tálból evés még javában élő népszokás volt. Az étkezőtányérok a XIX. század közepétől ugyan gyorsan terjedtek, de az ország bizonyos vidékein - így a hevesi palócok körében is

1

7 - még a XIX. század végén is közös tálból ettek. A hevesi palócoknál a saját tányér használata csak az első világháború táján jelent meg.

1

8 Gyakran a nagy létszámú családok asztalnál el nem férő tágjai (az asszonyok és a gyerekek) használtak először saját tányért.

1

9 A tányérhasználatot a nagyobb járványok idején bevezetett preventív egészségügyi szabályozások, államiegyházi ajánlások is elősegíthették. Ahol az egyéni tányérhasználat a parasztság körében hamarabb elterjedt, ott a hétköznapi, lakásdíszként való, és az ünnepi, étkezésre való használat kettősége a korábban divatos tányérféléket, például az óntányérokat jellemezte.

2

0 Azonban a periférikus területeken először a később divatos keménycserép dísztányérok kerültek az ünnepi, lakodalmi asztalokra (3. kép). A tányér tárgytípus funkcióváltása tehát nem egy adott tányérféle megjelenésekor, hanem egy életmódbeli változás, az egyéni tányérhasználat következményeképp zajlott le, és közel egy időben (a XIX. század folyamán) több tányérféle használatára is hatást gyakorolt, attól függően, hogy az étkezőtányér elterjedésének konkrét idejében, az adott területen és paraszttársadalmi rétegben milyen dísztányérdivat uralkodott. Sokáig nem is történt meg a díszítő és az étkező funkció teljes különválása, ami a funkcióváltozás folyamat jellegére hívja fel a figyelmet. A cseréptányérok mázazásának XV-XVI. századi elterjedése óta a tányér a lakásbelsők díszítését szolgálta.

2

1 A XIX. század utolsó harmadától gyártott 1

6 Kisbán Eszter, Kocsis Gyula ceglédi inventárium-kutatására hivatkozva, a mezővárosok módos parasztpolgárságáról is azt feltételezi, hogy „fehér tányérokkal", azaz keménycserép tányérokkal kezdték meg a saját tányérból evést a 19. század derekán (KISBÁN Eszter 1997. 574.). 1

7 ISTVÁNFFY Gyula 1898. 308. 1

8 SCHWALM Edit 1989. 478. Vö. A Zobor-vidéken is csak felakasztva, „díszre volt" a tányér, csak az 1920-as években „tányérosodtak be" a falvak (Tátrai Zsuzsanna kutatására hivatkozik KISBÁN Eszter 1997. 575.) i

y KISBÁN Eszter 1997. 578. 2

0 Jankó János például a Balaton-mellékéről jegyezte fel, hogy „a XIX. század derekán lakodalomban az új pár még közös cintányérból evett, ami e használatán kívül díszedény volt." (hivatkozza KISBÁN Eszter 1997. 574.) 2

1 ISTVÁN Erzsébet 1982. 160. 311