Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Gy. Gömöri Ilona: Az aratás szokásai, az aratóünnepek funkcióváltásai Dél-Hevesben

adogatás, és a törekezés. A cséplőgép a gépésszel és az etetővel házról házra járt előzetes megegyezés szerint. Munkásaik kétféle módon szerveződtek. Sokszor a cséplőgép mellé az idényre állandó cséplőbandát szerveztek, akik végig követték a gépet, míg mindenhol nem végeztek. Máskor csak a gépész és az etető járt a géppel, a munkaerőt a gazda családja, rokonsága, szomszédsága biztosította kalákában. Ahol kicsi udvarok voltak, ott mindenki az utcára tette ki a gépelni való búzát. Előírás szerint minden ház mellé kellett vizes kádat is állítani a tűzesetek elkerülésére. Csépléskor az udvarokban a kutat fehér lepedővel letakarták, hogy megvédjék a sok portól és piszoktól. Mindegyik gazda azon volt, minél hamarabb kerüljön sorra, hogy fedél alatt legyen a kenyérnekvaló. Ha nagyon esős idő volt, mint pl. 1948-ban, kicsírázott a mag, és abban az évben nem volt jó a kenyér. Előfordult a gazda és a gépész között nézeteltérés is, ha a gazda túlságosan követelőző volt, vagy kötözködött. Ilyenkor a gépész otthagyta, a gép kifordult az udvarából. Ha a gazda nem talált másik gépet, mehetett könyörögni a megsértett gépészhez, aki nem biztos, hogy visszament. A cséplőgép érkezését várták a gazdák, akik előkészültek a cséplésre. A család, a gazda a cséplésnél a gépészt, a mázsást és a bandagazdát vendégelte meg, a többieknek otthonról hoztak ebédet, amit a földön ülve, a kazal tövében fogyasztottak el. Akik „leszerződtek a gép mellé", eljártak a környező falvakba csépelni. Ott is aludtak: a kazal tövében vagy tetejében. Ha fáztak, szalmát húztak magukra. Részként a búza mellett sokszor babot is kaptak. A munkavégzés során a fiatalok sokszor tréfálkoztak egymással, főleg a lányokkal. Gyakran feltették őket a magas szalmakazal tetejére, ahonnan nem tudtak lejönni, csak csúszva. Máskor beletették a ponyeszba (rúdon lévő törekvivő ponyva), felvitték a kazal tetejére és kiborították. Amikor a cséplőgép minden helyen végzett a munkával, akkor következhetett a bekötés. Pélyen ilyenkor a gépet lemosták, a munkások megmosakodtak, átöltöztek, zöld ággal és vadvirágokkal feldíszítették a gépet. A fiatalok felültek a tetejére, mások gyalog kísérték, és énekelve, magukat mutogatva vonultak valamelyik vendégszerető gazda udvarára. Előre megbeszélték, hol lesz a mulatság. Összeadták a pénzt, bort vittek. Üstházban sűrű babgulyást főztek, máskor birkát vágtak. Amikor minden pélyi gazda végzett a csépléssel, akkor rendezték az aratóbált a kultúrházban. Ezt a kultúrház vezetősége irányította. A falu szélső házaitól indult a felvonulás menete, mely énekelve a kultúrházba vonult. Erre az alkalomra díszes aratókoszorút is készítettek, melyet a színpadon tombolában kisorsoltak. Hevesen is bekötésnek nevezték a cséplés végének megünneplését. Ilyenkor a gépet feldíszítették szalagokkal, virágokkal, énekelve vonultak végig az utcán, 286