Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Nagy Nándor: A Hatvany-család a szélsőjobboldali sajtó kereszttüzében (1938)
A Hatvany-család elleni egyik állandó támadásfelületet a cukorgyár jelentette, amely 1938 második felére már egyértelműen nyilas bázisnak számított. A szociáldemokrata párt hatvani szervezete az 1930-as évek elején felfüggesztette működését, 2 6 ezért a gyár munkásságának jelentős része az évtized második felében fokozatosan a nyilas pártok befolyása alá került, melyeknek sajtótermékei több esetben foglalkoztak a cukorgyári munkások helyzetével. A bérharcok már a XX. század elejétől folytak a gyárban, és több esetben került sor sztrájkra, a harmincas éveket megelőzően a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek, később pedig a nyilas munkásvezetők szervezésében. Más cukorgyárakhoz képest a hatvani munkásokat valamivel jobban fizették, 1937-ben a hatvaniak például átlagosan 28%kal kerestek többet, mint a kaposvári cukorgyárban, ez azonban sovány vigaszt jelentett a hatvani munkások számára, hiszen reálértékben még ezek a fizetések is rendkívül alacsonyak voltak. A bérkövetelések kordában tartását elősegítette, hogy más munkalehetőség a gazdasági világválság után Hatvan környékén nemigen kínálkozott, így ha valaki elégedetlen volt helyzetével és távozott a gyárból, a helyére könnyen találtak új munkaerőt. 2 7 Az alacsony munkabérek és a folyamatos nyilas propaganda miatt elégedetlen hangulat jellemezte a munkásságot, amelynek nyomán 1938. november 20-án újabb munkabeszüntetésre került sor. A sztrájk csak néhány órán át tartott, de elegendő indokul szolgált, hogy az Összetartás újabb hatvani tudósítást közöljön. „Néhány nappal ezelőtt a hatvani cukorgyár munkásainak egy része sztrájkba lépett, mert hirtelen fellépett nagy drágaság következtében napi 1.80-2.40 Pengőig terjedő keresetükből családjuknak a legszükségesebb élelmiszereket sem tudták megvásárolni. A sztrájk vége az lett, hogy a 'báró úr' 20 fillérrel felemelte a sztrájkoló munkások napi keresetét. Pedig ezek a munkások nem 8 órás munkaidőre kapják ezt a fizetést, hanem napi 12 órát, 40-60 fokos hőségben teljesített, 100 kilogrammal megrakott cukroszsákok emeletre való felhordásáért, vagy pedig répahányásért, tehát szinte embertelenül gyötrelmes napi robotért. " 2 S A cikk további része azzal vádolta a gyár vezetését, hogy a zsidótörvény rendelkezéseit kijátszva nem zsidó munkásokat művezetőkké nevezett ki, hogy ezáltal a vezetőségben a törvény által előírt zsidó/nem zsidó arány biztosítva legyen. Az újság felszólította a zsidótörvény ellenőrzésével megbízott kormánybiztost, hogy minél hamarabb küldje el megbízottját a hatvani cukorgyárba a zsidótörvény ellenőrzése céljából. 2 6 MOLK 149 PTI 651/2. 1933-1-2668. Hedry Lőrinc főispán jelentése a belügyminiszterhez. 1932. május 14. 2 7 BENCZE-SUDÁR 1989. 107. 2 8 Összetartás, 1938. november 27. 270
