Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Nagy Nándor: A Hatvany-család a szélsőjobboldali sajtó kereszttüzében (1938)

csön felhasználásával.

4 Különösen figyelem irányult a fiatal orvosok felé, mivel a vidéki egészségügy jelentős szakemberhiánnyal küzdött. A szakma - a fizetőképes kereslet miatt - elsősorban Budapestre és nagyobb városokba koncentrálódott, míg a kisebb településeken alig-alig akadt orvos. Az orvosi szolgálat szempontjából az ország helyzete ekkor már kritikusnak volt mondható, éppen ezért a belügyminisztériumban összeírták azokat a községeket, amelyek sürgős segítségre szorultak.

5 A 138 sikeres pályázó közül húszan vidéki orvosjelöltek voltak; míg a budapesti fiatal orvosok valamennyi pályázatát elutasították a fentiekben említett fővárosi telítettség miatt. Keresztes-Fischer előadása során külön megemlítette a vidéken elhelyezkedni kívánó orvosok problémáját, mivel számukra az önállósodási kölcsönön kívül egykét esztendőre a megélhetést is biztosítani kellett volna, ameddig a praxis nem képes jövedelmet termelni. Utóbbi azonban már nem tartozott az Alap feladatkörébe, éppen ezért Keresztes-Fischer a „társadalom segítségét" kélte, vagyis közvetett módon igyekezett megszólítani a gazdasági elit képviselőit. Elsőként báró Kornfeld Móric nagyiparos, a parlament Felsőházának tagja ajánlotta fel, hogy vidéki praxisra készülő hat fiatal orvos számára az első két esztendőre havonként 100 pengő segélyt biztosít. Kornfeld kezdeményezése követőre talált, ugyanis báró Hatvany Endre tizenkét Heves megyében letelepülő orvos támogatását jelentette be, akiknek két éven keresztül folyósított havi száz pengő apanázst. A fejleményekről beszámolt az országos és a Heves megyei sajtó egyaránt, kiemelve, hogy a magyar társadalom más tehetősebb tagjainak csatlakozása szintén kívánatos volna.

6 Az önként tett felajánlásokat azonban nem mindenki fogadta örömmel. A bejelentések hatására az üggyel kapcsolatban megszólalt a két világháború közötti korszak egyik jellegzetes politikusa, Csilléry András parlamenti képviselő is, aki 1919-től több szélsőjobboldali szervezet vezetésében vállalt részt, mint például az Ébredő Magyarok Egyesülete. 1936-tól a Keresztény Községi Párt, majd az Egyesült Keresztény Párt létrejötte (1937) után annak radikális jobboldali szárnyát vezette.

7 Csilléry eredeti foglalkozása fogorvos volt, ezért nem meglepő, hogy 1919-ben vezetésével alakult meg a szélsőjobboldali Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete (MONE), és egyúttal alapító szerkesztője lett a szervezet hivatalos közlönyének (MONE Orvostársadalmi szemle) is. Antiszemita világnézetét politikai tevékenysége során mindvégig konzekvensen képviselte, így a MONE vezetőjeként fő céljának a zsidó származású orvosok a magyar orvostársadalomból történő 4 Az Est. 1938. január 1. 5 Dr. HAHN Géza 1960. 112. 6 Hatvan és Járása, 1938. január 8.; Esti Kurír, 1938. január 19. 1 GERGELY Jenő 2005. 69., 72. 263