Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Nagy Géza Balázs: Adatok az Egri Káptalan XIII. századi működéséhez

A meglehetősen gyakori nevet viselő János előéletéről nincs használható adatunk. Elődjének, Péter őrkanonoknak az idején ugyanis legalább két, egy borsovai és egy kemeji főesperesről tudunk, akit Jánosnak hívtak, így a személyek megalapozott összekötéséhez nincs elegendő támpont. Mikó szinte biztosan az a kanonok, aki 1270-ben kemeji főesperes volt. Összességében kijelenthetjük tehát, hogy az Egri Káptalanban a dignitások közül a XIII. században minden jel szerint elsősorban az olvasókanonokra, másodsorban az őrkanonokra hárult a hiteleshely működtetésével együtt járó felelősség. Ebből következően ők ketten irányíthatták az egész tevékenységet, az iratok kibocsátásától kezdődően a királyi emberek mellé történő tanúkirendelésen át a levéltár gondozásával bezárólag. Ami a columnárisok életútját illeti, megállapítható, hogy részben a Káptalan tagjai közül, részben máshonnan nevezték ki őket; ha viszont elnyerték e négy hivatal egyikét, akkor másikra már nem kaptak áthelyezést. Főesperesek (archidiaconi) A méltóságsorok tanúsága szerint a főesperesek a XIII. század második felére, inkább utolsó harmadára Egerben (is) egyfajta testületté formálódtak a Káptalanon belül, ami kánonjogi lag érdekes folyamat. A Káptalan valamennyi tagjának ugyanis testületileg feladata - a székesegyházi liturgia méltó végzése mellett - a főpásztor segítése az egyházkormányzati tevékenységben. Ez elsősorban tanácsadást jelent, a megyéspüspök halála esetén pedig a legfontosabb ügyeket irányító káptalani helynök megválasztása is a kanonokokra hárul.

9 Ezzel szemben a főesperes a főpásztor rendelkezése alapján az egyházmegye egy adott területe feletti kormányzati joghatóságból részesedik, így megbízatása személyes, illetve egyedi jellegű.

1

0 Ma úgy tudjuk, hogy a főesperesek a magyar egyházszervezés idején saját székhelyükön laktak, és a XII-XIII. század folyamán költöztek be az egyházmegye székhelyére, és váltak a káptalanok tagjaivá." A hiteleshelyi iratokból kitűnik, hogy a XIII. század második felére Egerben ez a folyamat lezárult, mert ekkor már 9 Az 1983-ban életbe lépeti kánonjogi szabályozás nyomán a káptalanok szerepe a fent említetthez képest jelentősen megváltozott, liturgikus alapfeladatuk azonban változatlan maradt. Vö. CIC 503-510 §§. 1

0 BÁNK 1958. 151. 1

1 Valószínűleg ennek a korai állapotnak a maradványa volt, hogy például a pozsonyi vagy a szepesi prépost (Esztergomi Főegyházmegye) mellett társaskáptalan szerveződött, miközben ők maguk a környék főesperességét is ellátták. 18