Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében
2. táblázat. Allodiális és dézsmabevételek 1791-1793 1791 1792 1793 allódium dézsma allódium dézsma allódium dézsma akó ice akó ice akó ice akó ice akó ice akó ice Egri kulcsár 101 45 6152 31 27 3085 22 1 14 33 9218 Harsányi provizor 452 31 1997 25 í 15 369 30 176 919 26 Hejcei kasznár 453 429 134 60 154 45 145 9 455 45 Gyöngyöspüspöki kasznár 1232 706 25 1510 20 Felénémeti kulcsár 631 11 125 48 643 30 Füzesabonyi provisor 765 50 613 10 819 5 Tiszőrsi ispán 60 20 16 11 6 50 32 56 Zsérci ispán 128 30 55 13 101 53 Összesen: 1007 12 11400 19 297 12 5121 7 486 10 13723 51 A fenti adatok alapján a bortermelés szempontjából a legjelentősebb és a legnagyobb teljesítőképességű kerület az egri districtus volt, melynek irányítását az erre a feladatra szakosodott egri kulcsár (calviger Agriensis extraaulicus) végezte. A kulcsár a borjövedelem felügyeletét ellátó tisztség 5 9, az egri püspöki uradalomban azonban az egri pálinkafőzés is a hatáskörébe tartozott. Elsősorban az Eger környéki püspöki szőlőhegyekről származó dézsmákat, illetve a lényegesen kisebb tételű allodiális szőlők termésének kezelése, a borok gondozása, tárolása és a megfelelő szállításai körülmények biztosítása volt a feladata. A dézsma begyűjtése nem a kulcsár feladata volt, ugyanis külön uradalmi tisztviselő, a perceptor végezte azt, a dézsmaszékről érkező borok elhelyezése azonban már a kulcsár hatáskörébe tartozott. A több ezer, de számos esetben a tízezer akót meghaladó bormennyiség tárolását részben a püspöki palota alatt kialakított hatalmas pincerendszerben oldották meg 6 0, de igénybe vették Eger legnagyobb középkori borpincéjét, a Zakariás pincét is. Rosszabb termésű években vásároltak is borokat, többnyire helyi szőlősgazdáktól. A beszerzéstől azonban jóval fontosabb feladata volt a kulcsárnak, hogy a borokat jó áron értékesítse. Erre a legjobb lehetőséget a földesúri italkimérési jog biztosította. Eszterházy az uradalom valamennyi kocsmáját saját kezelésben tartotta és csak a törvényben meghatározott időkeretek között - vagyis a szőlőtermelő tele5 9 KÁLLAY István 1980. 113. 6 0 A ún. Főpince külön elnevezéssel bírtak: cellario Plauditis, cellario Pongratz, cellario Henriciano, cellario Rasciano Nicola, cellario Sud Residentia, cellario Tihamér, cellario Tokaiensis, cellario Vörös. Egyes pinceágakat valószínűleg az irányításukkal megbízott alkalmazottak nevével azonosítottak. Ezekről az alkalmazottakról azonban részletesebb információkat nem találtam, illetve a meglévő' szakirodalom alapján sem tudtam azonosítani a pincéket. A püspöki pincerendszerrel kapcsolatban lásd: BAKÓ Ferenc 1995-1996. 168
