Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Borbély Zoltán: Az Egri Püspökség szőlő- és borgazdálkodása a XVIII. század második felében
pesség, akik a törökök kiűzése után is a városban maradtak (a későbbiekben rácoknak nevezték őket). Valószínűleg ez a Balkánról betelepülő népesség hozta magával és terjesztette el a vörösbort adó szőlőfajtákat Eger környékén. 1 0 Eger visszafoglalását (1687) és a török elvonulását követően az egri püspökök nagy lendülettel fogtak az egyházmegye és a püspökség javainak újjászervezéséhez. A XVIII. század első évtizedeiben leginkább a tulajdonjoguk elismertetésére és a püspöki jövedelmeik visszaállítására törekedtek az egri püspök-földesurak, majd a század második harmadától, Barkóczy Ferenc már az uradalmi rendszer kiépítésén és jövedelmei növelésén dolgozott, az őt követő Eszterházy Károly pedig kialakította a modernizált feudális nagybirtokot. Ez az átalakulás részben a megváltozott gazdasági viszonyoknak is köszönhető, ami a század közepén zajló osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúhoz köthető. Ennek kettős hatása figyelhető meg: egyrészt mezőgazdasági konjunktúrát gerjesztett, ami serkentette a földesúri árutermelő allódiumok kialakulását és növelte a kivitel nagyságát, osztrák részről viszont- főként Szilézia elvesztése miatt- protekcionista gazdaságpolitikához vezetett, ami a konjunktúra fékezője lett. A bor a második legnagyobb tételt alkotta az ország külkereskedelmi forgalmának mérlegében a század első felében 1 1, az 1754-es vámrendelet bevezetése, valamint részben a lengyel piac és a hegyaljai termelők közé 1772-ben beékelődő Galícia miatt azonban némileg visszaesett 1 2. Jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy a püspöki jövedelmek közül milyen mértékben őrizte meg jelentőségét a borgazdálkodás, valamint milyen arányban oszlik meg a feudális jogon szedett és a saját kezelésű allódiumokon termelt bevételek nagysága. Igyekszünk meghatározni a püspöki uradalom borbevételének nagyságát és forrásait, valamint a felhalmozott készletek értékesítési lehetőségeit és felhasználási módjait. A szőlőművelés, borkészítés és végső értékesítés folyamatainak bemutatásával igyekszünk képet alkotni a borgazdálkodás fejlettségi színvonaláról. Az egri püspökség borgazdálkodását az Eszterházy Károly püspöksége alatti évtizedekben lehet legeredményesebben bemutatni, ugyanis Eszterházy volt az a püspök-földesúr, aki egy jól működő gazdasági és igazgatási rendszert alakított ki az egri uradalomban. 1 3 Ennek az uradalmi rendszemek a keretei közé ágyazva igyekszünk nagyjából körvonalazni a borgazdálkodás szerepét és jelentőségét egy feudális egyházi nagybirtokon. A vizsgálat időkerete tehát az 1762 és 1799 eső Eszterházy-korszak. 1 0 SUGÁR István 1981. 23. évf. 1-2. sz. 104-132. 1 1 WELLMANN Imre 1979. 78. KAPOSI Zoltán 2002. 226. SZEKFŰ Gyula 2002. 34. 1 3 BÁN Péter 1999. 159