Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)

Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években

a református lakosságot továbbra is elsőként templomától és prédikátorától fosz­tották meg. Amint lehetőség adódott, a falu vezetőit is száműzték, bebörtönözték. Helyükre katolikus plébános érkezett, a katolikus telepesek első csoportjával együtt. A hangadók és iránymutatás nélkül maradt közösség felbomlása így szinte törvény­szerű volt, amit csak erősített a katolikus lakosság újabb betelepülő hulláma. Noha a megyei hatalom az adóalapul szolgáló portaszám megőrzése végett megkísérelte megakadályozni a protestáns lakosság elköltözését, az új telepesek érkezésével mindez lassanként szükségtelenné vált, s az immáron kisebbségbe ke­rült korábbi közösség lassan elolvadt. A XVIII. században tehát a helyi kontinuus közösség metamorfózisa helyett annak katolikus lakossággal történő reprodukció­ját látjuk általánosabbnak. Mivel hitéletében és kultúrájában teljesen új csoport je­lent meg a falu keretei között, a korábbi szokások hatása így egyáltalán nem érvé­nyesült, azokat tehát sem néprajzilag, sem kultúrtörténetileg nem lehet megragad­ni, amint az egyes, még a XVII. században erőszakkal áttérített falusi közösségek esetében kimutatható volt. 14 4 A protestánsok válaszreakcióinak lehetősége igen korlátozott volt. 1713 óta a bécsi udvarban működő protestáns ágensek jártak el egyházuk ügyeiben, a külön­böző folyamodványokat rajtuk keresztül terjesztették fel, és a későbbiekben már az ő feladatuk volt az egyes ügyek figyelemmel kísérése. 14 5 A sarudiak is kérték Mocsáry Balázst, hogy az eseményekről tájékoztassa az ágenst, de végül ők ma­guk hátráltak ki a beadvány mögül. A református egyházkerület elöljárói is meg­kísérelték az enyhébb ítéleteket kijárni. Ezt látjuk Mocsáry Balázs egri útjaiban, Erdődy Gábor egri püspökkel folytatott egyeztetésében Még ekkor sem biztos, hogy az egyházkerület egyéb méltóságai erélyesnek és elegendőnek látták a fellé­pést. Lehetséges út volt a látszólagos beletörődés is, amely nem minden esetben járt együtt a helyi protestáns egyház végleges eltűnésével. Borbély Mihály és a tiszaroffi templom ügye végül sikeresen rendeződött. A katolikus egyház is sokkal biztosabban tudta már megtartani a XVIII. szá­zad folyamán a megszerzett pozíciókat. A XVII. század végén sokszor „túlnyerte magát", a paphiány miatt nem tudta a lelki gondozást biztosítani. 14 6 Az egri egy­házmegyében a kassai szeminárium, majd az egri papnevelés megindulásával a probléma fokozatosan megszűnt, ebben a betelepülő szerzetesrendek további se­gítséget nyújtottak. Már az sem okozott problémát, hogy Erdődy Gábor püspöksé­ge idején 130 új plébánia alakult meg, és a század folyamán utódai. Barkóczy Fe­renc és Eszterházy Károly püspökök idejében ez szám tovább nőtt. 14 4 FAZEKAS István 1994. 143-144. I4 Í ZOVÁNYI Jenő 1977. 15. 14 6 FAZEKAS István 1999. 526-527. 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom