Veres Gábor szerk.: Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2010)
Mihalik Béla Vilmos: Felekezeti konfliktusok a poroszlói Tisza-tájon az 1730-1740-es években
szegték a király vallásügyi rendeleteit. Párhuzamot állított a sarudi események és a korábbi törökszentmiklósi, tiszaroffi, tiszafüredi és mezőtúri tiltott építkezések között. ítéletnek a templom és a harangláb elvételét, a prédikátor példás büntetését, és egy Pélyig (akkoriban a poroszlói Tisza-táj egyetlen plébániája és katolikus települése) terjedő hatáskörrel rendelkező plébános beiktatását kívánta. 7 1 Az augusztus 4-én kelt ítéletlevél mindenben követte Erdődy Gábor követeléseit. Az ítélet végrehajtásával Szentgyörgyi István szolgabírót bízták meg. 7 2 A határozat alapját egy 1729. évi helytartótanácsi rendelet adta, amely feltehetőleg a tiszaroffi eset nyomán tiltott bármilyen újítást a korábbi, 1721-ben már a Pesti Vallásügyi Bizottság által elismert állapotokhoz képest. 7 3 Az ítélet nem vált rögtön ismertté, Mocsáry Balázs borsodi egyházmegyei gondnok pedig minden követ megmozgatott a sarudiak érdekében, és úgy ítélte meg, hogy nem lesz nagy baj. 7 4 Még augusztus 6-án is azt írta Vay Ábrahámnak, hogy a sarudiakat minden tájékoztatás nélkül eresztették el Egerből, csak egy megyei esküdt javasolta nekik, hogy Vitéz Gábort mielőbb küldjék el maguktól, mert igen rosszul áll a prédikátor ügye. Mocsáry azonban közbelépett, talán sejthetett már valamit, ezért azt üzente Vitéznek, hogy semmi esetre se hagyja el a parókiát. 7 5 Másnapra azonban világos lett minden. Szentgyörgyi István szolgabíró, Kozma Boldizsár uradalmi prefektus és Almády András plébános katonák kíséretében érkeztek Sarudra. Vitéz Gábort a parókiáról kiűzték és egyben a következő megyegyűlésre is beidézték. A templom kulcsát és a haranglábat elkobozták a reformátusoktól, és harangozás közepette szentképeket és oltárt emeltek a templomban, Almádyt pedig beiktatták sarudi plébánosnak. 7 6 Az elűzött prédikátor a következő 7 1 HML IV-l/b/45. 1739:212 fol. 20. 7 2 HML IV-l/b/44. 1739:98 fol. 4/r-5r. 7 ? HML IV-9/i/l. pag. 221-222. 7 4 SRKLt. A.VI. 1438. Mocsáry Balázs levele Vay Ábrahámhoz. Andornak, 1739. augusztus 4. 7 5 SRKLt. A.VI. 1439. Mocsáry Balázs levele Vay Ábrahámhoz. Andornak, 1739. augusztus 6. 7 6 SRKLt. A. VI. 1440. A sarudiak levele Mocsáry Balázshoz. Sarud, 1739. augusztus 7. Almády ezt megelőzően a Borsod megyei Aszalón volt plébános. Azonban a hívek 1739 tavaszán bepanaszolták, viselkedését katolikusok és reformátusok egyaránt kifogásolták. Felrótták neki Ibrányi Julianna nemesasszonnyal való, túlságosan is közeli viszonyát, sokszor kötekedő, agresszív természetét, illetve azt, hogy gyakran elhanyagolta teendőit, távollétében református prédikátort is hívtak már keresztelni. Másfelől sokan dicsérték is, hogy jó plébános volt és dobszai reformátusokat is megtérített. Bár július folyamán az egyik tanúról kiderült, hogy egy falubeli biztatására vádolta csak Almádyt, aligha csodálható, hogy augusztus elején Sarudra került plébánosnak. EEL AV 736. Mocsáry Balázs úgy tudta, hogy Almády is református deákból lett katolikus pappá. Amint azt Mocsáry is megjegyezte levelében, ez nem volt példa nélküli Erdődy püspöksége idején és éppen a prédikátorból makiári licenciátussá lett Vásárhelyi Márton esetét említette. SRKLt. A.VI. 1444. Mocsáry Balázs levele Vay Ábrahámhoz. Andornak, 1739. augusztus 19. 137
