Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Misóczki Lajos: Heves és Külső-Szolnok vármegye a Rákóczi-szabadságharc idején
Egerben, 1705. június 14-én döntött a Borsod, Gömör (és Kishont), Heves és Külső-Szolnok, Csongrád, valamint Pest-Pilis-Solt vármegyéket átfogó Usz Ferenc districtualis commisarius (kerületi megbízott) felmentéséről és helyére Darvas Ferenc kinevezéséről. Együttérzéssel figyelte, és orvosolta a lakosság túlterhelését és kiszolgáltatottságát. A számos eset közül: Egri táborából 1704. április 4-én a gyöngyösi Mészáros Czéhnek írott levelében felmentette a nagy szolgáltatással terhelt céhtagokat a katonáskodás alól: „A (Gyöngyös) Városban lévő Szolgálattyokat s abbéli hűséges continuuskodásokat, erre nézve említett híveinket... semmiképpen ne kénszericsék... a Nemes vármegye,... és az Helyek... " 14 2; Gyöngyösi táborából 1704. augusztus 30-án Miskolcra címezett levélben arra utasította Borsod vármegyét, hogy a fegyvert fogott szederkényi (ma Tiszaújváros) lakosok otthon maradt családtagjait ne terhelje különböző szolgáltatásokkal. 14 3 Az ellenség bosszúja elől bujdosóknak a szomszédos megyékben vagy a fejedelmi birtokán adott letelepedési helyet. A veszély elmúltával segített a visszatelepülőknek. így tett a hevesi részen a (tisza)fürediekkel és a külső-szolnoki területen a (tisza)roffiakkal az 1710. március 19-i parancsával. Arra utasította a vármegyét, hogy „a közadóban, szekerezésben és más terhek viselésében őket minden lehetőkedvezésben részesítse". 144 (Tiszafüredet és a környékén Tiszaszőllőst, a külső-szolnoki Tiszaszentimrét, továbbá a borsodi Egyeket még 1706-ban Rabutin császári tábornok rácokkal felgyújtatta. Lakosai azóta voltak otthonuktól távol. A fejedelem most segítette viszszatérésüket. 14 5) Egyházi és vallási kérdések II. Rákóczi Ferenc nagyon vallásos volt. Róm. katolikus hitét minden körülmény között megvallotta. Amikor imádkozott, egyben a magyar nemzetért is könyörgött Istenhez. 1703-ban mondta el először azt az Alázatos Imádságot, amelyet egyik tisztelője lejegyzett, kinyomtatta és a Vitézlő Magyar Nép tudomására hozta: „... Megvalljuk uram! Atyáinknak hamisságát, esmérjük mindennapi vétkeinket, kikkel tégedet, édes Atyánkat megbántván, méltán ostorodot tapasztaljuk. Megérdemlettük, Uram! Hogy a Mi Nemzetünknek dicsősége idegenekre szálljon, és a mi fiaink idegen Nemzeteknek igája alá vettessenek... Mindazáltal O! Kegyelmes 14 2 BACHÓ László, Dezséri 1998. 35-36. Hivatkozik (HML) GYVL 1704 B/61. 14 3 BÁNKÚTI Imre 1989. 120., 170. Hivatkozik B-A-ZML BML Acta publica, M II., I. fasc. 295. 14 4 MÁRKI Sándor 1909. 131. 14 5 VÉGH József 1909. 185. 149
