Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szecskó Károly: Kovács Béla (1932-2009)

Hevesi Szemle, Levéltári Szemle, Archeológiai Értesítő, Hevesi Művelődés, Miskolci Hermann Ottó Múzeum közleményei, Magyar Herold, Soproni Szemle, Új Hevesi Napló. Több esetben tett az addigi tudományos vélekedésektől eltérő megállapításokat. Például 1964-ben a váraszói románkori templom feltárásáról írt tanulmányában hatalmas anyagot tett közzé a középkori templomok keleteléséről. 1967-ben pedig megoldotta, a román kori templomok feltárásáról írt dolgozatában, az addig e szempontból nem hasznosított középkori oklevél és egyháztörténeti ismeretei alapján a középkori templomok nyugati karzatainak kérdését. 1968-ban az Adatok Feldebrő történetéhez című közleményében a feldebrői templom építéstörténetének tisztázásához kívánt hozzájárulni, mivel szerinte a kérdés annak ellenére sincs megnyugtatóan megoldva, hogy a témával már addig is többen foglalkoztak. Véleménye szerint a feldebrői templom az Abák első nemzetségi monostorához tartozott. Feltehetően Aba Sámuel alapította és úgy építette meg, hogy számára temetkezési helyül szolgáljon. Itt is temették el 1044-ben, majd a nemzetség Csobánka ágának sári monostorába helyezték maradványait. 1969-ben a Kabarok és palócok című munkájában merész kísérletet tett a palócság eredetének meghatározására. Felvetette ugyanis régészeti nyelvtörténeti stb. adatok bevonásával a palócság kabaroktól való származásának tényét. A tanulmányában felvetetteket azonban ő sem tartotta végleges megoldásnak, csak a probléma vizsgálata során egybevágó adatokkal támogatott, tovább kutatandó hipotézisnek tekintette. Igazgatói kinevezése után azt a feladatot tűzte maga elé, hogy elődje, Soós Imre nyomdokain haladva az intézményből egy korszerű levéltárat formáljon. Ennek első lépéseként megkezdte a levéltárban lévő, addig használt fapolcoknak Dexion-Salgó állványokra való felcserélését. Ezzel párhuzamosan elvégeztette az addig csomókban lévő iratok egységes levéltári dobozokba való helyezését. A fenti folyamatokkal egyidőben készültek az új raktári jegyzékek. Kitartó munkája révén, 1989-re elkészült a levéltár új épületegyüttese. Érdemei közé tartozik, hogy a hatékonyabb információszolgáltatás érdekében a hagyományos módszereket újakkal cserélte fel. Elsőként alkalmazta hazánkban a levéltárban a perem- és fénylyukkártyát. 1985-től megteremtette a számítógépes adatfeldolgozás legszükségesebb feltételeit. Szorgalmazta az új módszerek országos elterjesztését. A Magyar Országos Levéltár szakfelügyelőjével közösen kidolgozta a tanácsi levéltárakban bevezetett tervezési-statisztikai segédlet peremlyukkártyás nyilvántartási rendszerét, amelyet később a levéltári fejlődéssel párhuzamosan a számítógépes nyilvántartás váltott fel. A Heves Megyei Levéltárban nemcsak új módszereket vezetett be, hanem az intézmény országos szinten elismert vidéki kutatóhellyé fejlesztette. Igazgatói évei alatt négy kiadványsorozatot indított, illetve szerkesztett: (Archívum, a Heves Megyei Levéltár közleményei; Tanulmányok Heves megye történetéből, a Heves 436