Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)
Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban
ríkat, a fáradt népdal Itt a fáradtság nemesedést jelent. A városi költészethez, amelyet a legújabb nemzedék fejlesztett ki, átmenetet alkotnak ezek a versek, amelyek nem népiesek a szó régi értelmében és nem városiak a szó mai értelmében, csupán egy kisvárosi remete nemes álmai. Nagyon szeretem Gárdonyi Géza verseit. " Tamás Ernő 1933-ban írt Gárdonyi költészetéről. 2 3 „Tíz éve lobbant el ez a láng, amely oly nyugtalanul, lidércesen és szüntelenül lobogott, de sohasem robbant lángzivatarrá, hanem időnként csipkebokorként fénylett. Gárdonyiról még nem kell szavakat felróni az emlékezetnek: széles rétegek olvassák - tehetségtelen törtetők nevébe kapaszkodnak —, de érdemes erősebben rávilágítani az «egri remete» emberi és írói sorsának problémáira. A lírai hullámzású, népi misztikumu regények írójában a kevéssé figyelt költőt keresem. «Érzékeny és szemérmes lélek» - írja róla Feszty Arpádné, aki mint embert is alaposan ismerte. Épen azért tűnt föl rejtélyesnek, mert valóban volt a lényében önburkoló tartózkodás, ami írásaiban is megnyilatkozott. A líra önvallás, az érzések, lelki vajúdások kibeszélése tehát a versein keresztül közelítem meg. Két verskötete jelent meg: Április ( 1894) és Fűzfalevél, nyárfalevél... (1904). Egyszerű, népi bájú, idillikus líra ez, szándékolt primitívséggel és önkéntelen naivsággal. Verseinek nagy része népdalszerű, még a várost is falusiasait látja — az utcai gázláng neki vörös pille. A gátlások, önmegkötések és regényírási szenvedélye okozhatták, hogy verseinek lidérclángjai nem hatalmasodtak világító lángoszloppá. Holott vannak a vég-okokon, az emberi élet titkain vajúdó versei (A bogár, Fiamnak, Ha meghalok, Egy este, Szeptember) Ha fennkölt dolgokról szól, fölemelkedik és szemléletében a nép gondolkozása, természetes életbölcselete szólal meg. Visszajár kísérteni benne. A lámpás egykori, ifjú lázongója, András és Máté pásztor szókimondó párbeszédében a Megváltót váró nép sanyarú helyzetének, forradalmi lelkiállapotának szava nyilatkozik (Bezony, András testvér, furcsa időt élünk, stb.). S valósággal imaszerű András álmodozása a Lángról, az ember-csillagról: a Megváltóról, ki jobb rendbe tehetné a földi világot. Az emberséget áhító költő itt kimondja, amit mint vallomást lírájában nem kiáltott ki, regényírói mivoltában utóbb inkább elfedezett, mint megmutatott: Szívemben az újkor égő vágya van... " Említik Gárdonyi drámaírói tevékenységét, sőt műfordításait is, bár ez utóbbi területen inkább elmarasztalják. Babits Mihály Dante fordításairól esik szó, s nagy hibaként róják fel Gárdonyinak, hogy a magyarázatait a szövegbe szőtte. 24 A bor című dráma Ambrus Zoltán és Laczkó Géza egy-egy cikkében is felbukkan. Ambrus Zoltán beszámol arról, hogy Gárdonyi drámáját Bécsben igen savanyúan fogadták. 2 5 „De hiszen sokat írtak a magyar írók a magyar parasztról is és ezek a 2 3 TAMÁS Ernő Gárdonyi Géza a költő. Nyugat. 1933. 10. 2 4 BABITS Mihály Dante fordítása. Műhelytanulmány. Nyugat. 1912. 8. 2 5 AMBRUS Zoltán Háborús jegyzetek. Énekek a magyar parasztról. Nyugat. 1915. 4. 410
