Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szalainé Király Júlia: Gárdonyi Géza a Nyugatban

szeretnénk, inkább talán a didaktikusság veszélyét hordozhatja ez a jelenség magában. A művek kéziratait és az író javításait vizsgálva egy tudatos munka eredménye valamennyi kisregény és novella. A precizitás Gárdonyinál alapelem, növeli művei és saját maga hitelességét, s adódik szemlélődő írói magatartásából. Ő nem jelenségeket észlel, s azt írja át egy konkrét személyeket és helyszíneket felvonultató művé, hanem embereket, személyeket lát, az ő környezetüket, s környezetükben zajló megnyilvánulásait figyeli. Ha úgy tetszik a konkréttól halad az általános felé. Lát valamit, s megpróbál a mélyére ásni. Figyelemre méltó Ady Endre néhány soros, 1912-ben megjelent cikke.

2

0 „»Szeretnék végre egy nálamnál jóval öregebb írót fölfedeztetni» - írnám most döfölődő cinizmussal, ha ez a pár sor nem Gárdonyi Gézáról kívánna vallomást tenni. Csak olvastam s hallottam, hogy új könyve jelent meg (nekem bizonyosan napilap-tárcákból ismerős tartalmú) s hogy Egerben nevéről nevezték el a minap lakóházának utcáját. Erről s ezekről írjanak s bizonyosan írni fognak mások és sokan: én Gárdonyit valami kilenc-tíz évvel ezelőtt láttam egyetlenegyszer, először s talán utoljára. Pipázott és gyönyörűeket hallgatott szokása szerint, holott nem volt egészen rossz társaságban: Márkus Emma, Ujházy Ede, Bródy Sándor - 5 a többiekre nem muszáj emlékeznem. Az ifjú, vidéki, zöld vad, én, (Gárdonyi tán alig is emlékezhet erre) néztem (nyilván más, gyávább okokból) szintén némán ezt a gyarló írót. Mert íme, azért íródnak e sorok, mivel én egykor, sokszor s talán még pár évvel ezelőtt is úgy néztem le reá, ahogyan ezután is kötelessége lesz minden fiatal valakinek a filiszter-színben tetsző »beérkezett« pályatársat néznie. És most sem akarok fárasztó és utálatos meakulpázást végezni csupán, de tartozom valamivel a magam jobb belátásának s a Gárdonyi nagyszerű íróságának, szóval megint és önzőn önmagamnak. Most látom és tudom, hogy Gárdonyi látva és tudva most »érkezett be« s hogy üdvözölni őt és megkövetni nem is olyan nagy szégyen. Talán a kiadója nevetni fog gúnyosan az enyémre, talán maga Gárdonyi is elszokott attól, hogy még csak légies érdek nélkül is, egy kevéssel ifjabb író áradozzék előtte. Soha és senki ilyen könnyen, ilyen összetett filozófiával, ilyen kedvesen magasról, ilyen poétasággal magyarul nem mesélt, mint a legújabb Gárdonyi. Tudom, hogy szerénységében bántom meg, ha Dickens nevét írom ide, de ő mégis egy szentségesen primitív, de magyar, de új Dickens vagy legalább bölcs derűjében hozzá hasonló. Boldog vagyok, hogy a Nyugatban s éppen a Nyugatban írhattam meg ezt Gárdonyiról, a Nyugatban, ahol nemcsak »lapunk íróit« lehet meglátnunk s ahol nagy öröm minden, ami szép, bárhonnan, bárkitől, bármikor s bárhogyan késve-keletiesen jön. Gárdonyi megnyergelte, megszelídítette, megfinomította a magyar anekdotát s 2

0 ADY Endre Az új Gárdonyi. Nyugat. 1912. 24. 408