Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Lisztóczky László: A tavaszi hadjárat krónikása: Zalár József pályaképe

Vetettem belé többféle virágmagvat; csak egy kelt ki: az őszirózsa. Fehér lett. Hát erről kellett megemlékeznem. "

2

2 Olvasása közben fölcsendül bennünk szép, nosztalgikus hangulatú dallama is: Rég voltam e házban, nagyon régen, Rég eltűnt már az én gyermekségem. Akkor laktam én itt s boldog voltam, Örömem telt fákban, virágokban. E kert őszirózsákkal volt telve, Nem tudom már, mit szerettem benne, De sírhatnék, ha emlékszem róla... Őszirózsa, fehér őszirózsa. A kötetet öt műfordítás is gazdagítja. Zalár elsősorban a franciákért rajongott, valamennyi átültetés az ő költészetüket népszerűsíti. Első számú kedvence a Szász Károlyhoz írt versben is megemlített Béranger volt, aki két művével szerepel az összeállításban. Lám Frigyesnek még élete végén is azt bizonygatta, hogy ő a legjelentősebb francia lírikus, nála pedig csak egy nagyobb költő van a világon: Petőfi. Ezt követően verseit idézte könyv nélkül először francia nyelven, majd Petőfi fordításában: „Hangja oly üde, tiszta volt, lelkesedése olyan nagy, hogy hallgatóinak a szíve csakúgy égett a gyönyörűségtől." A rögtönzött előadáshoz hozzáfűzte: „Kispap koromban térített meg engem Petőfi Béranger kultuszára!"

23 A francia és a magyar költő eszmei rokonságát énekelte meg Béranger és Petőfi című költeményében. Az 1850-es évek közepén kiábrándultan fordított hátat Pestnek, egyszer s mindenkorra szakított a nagyvárosi élettel. Ehhez minden bizonnyal döntő mértékben járult hozzá szerelmi csalódása: menyasszonya, Csapó Jozefa az idő tájt küldte vissza a jegygyűrűjét. Önéletrajzában minderről a következőket olvashatjuk: „Z. ezután nemsoká búcsút mondott Pestnek... azon elhatározással, hogy nem tér vissza többé Pestre, mint annak lakosa. Valami történt vele, valami a szív mélyéig ható, mit azonban senkinek sem árult el, ami őt a fővárostól annyira elidegenítette, 2

2 TÜRK Frigyes 1912. 257. A Türk Frigyesnek elmesélt gyermekkori történet olyan mélyen a lelkébe ivódott, hogy pályája végén még egyszer fölidézte. A gyűjteményes kötetben ez az újabb vers kapta az Őszirózsa címet. Amikor egyik találkozásuk alkalmából az egri dalárda váratlan megtiszteltetésül elénekelte Zalár Józsefnek Fráter Loránd kompozícióját, mely a vers utolsó négy sorához illesztett dallamot, a költő „a nyolcsoros strófákból álló elégiát négysoros strófájú dallá" dolgozta át Dal az őszirózsáról címmel. L. MORVAY Győző i. m. 222-223. Ezzel a variánsok száma immár háromra gyarapodott. 2

3 HATVAN Y Lajos 1967 528-529. 377