Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szecskó Károly: Dancza János (1899-1985)

mély azonban tanácsát nem fogadta meg, mondván, hogy ő nem tart az elhurcolástól, mivel arra „nincs oka". Az elhurcolás azonban bekövetkezett, több egri baloldali munkásmozgalmi személlyel G. Józsefet is Németországba deportálták a nyilas hatóságok, ahonnan csak 1945 májusában tért haza. Ettől kezdve azt terjesztette Egerben, hogy az „igazi forradalmár" az, aki megjárta a fasizmus poklát. Dancza Jánost, mivel ő a várható elhurcolás helyett az illegalitást választotta, nem tartotta igazi forradalmárnak. Miután G. József az 1940-es évek végétől a párt megyei apparátusában dolgozott, módja volt arra, hogy az említett álforradalmi nézetét elhitesse a párt mindenkori megyei vezetőivel. Amikor 1967-ben az MSZMP Központi Bizottsága Titkársága döntött arról, hogy a régi, 1945 előtti párttagokat a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tünteti ki, s az ezzel járó kiváltságokban részesíti, a megyei pártvégrehajtó-bizottság elé G. József, a Pártbizottság munkásmozgalmi ügyekkel foglalkozó referense terjesztette elő a javaslatokat. Ekkor Dancza Jánost a már említett felfogása miatt nem javasolta a kitüntetésre. Sajnos Dancza G. József 1969-es nyugdíjazása után sem kapta meg az említett kitüntetést. Bár panaszos levelet küldött először a párt elsőtitkárának. Kádár Jánosnak; majd helyettesének, Biszku Bélának. A Központi Bizottság Titkársága mindkét panaszos levelet, elküldése után a Heves Megyei Pártbizottsággal vizsgáltatta ki, az pedig e témát G. Józseffel azonos módon ítélte meg továbbra is, s így nem javasolták régi párttagságának elismerését. Attól való megfosztása anyagi csorbulással is járt számára, hisz a régi párttagság elismerése tekintélyes nyugdíjemeléssel is járt volna. Dancza 1960-ban 1080 forinttal vonult nyugállományba, amely összeg akkor még viszonylag jó nyugdíjnak számított. Az évek múlásával azonban az ő nyugdíja is egyre inkább vesztett értékéből. Ebből következően létének fenntartása, különösen akkor, amikor újranősült, egyre nehezebbé vált. Második feleségének biztatására többször fordult nyugdíjemelési kéréssel az illetékes belügyminiszterhez, amely sikerrel járt. Bár az igazsághoz tartozik, hogy nyugdíja a többszöri emelés ellenére is 1985-ben, tehát halála évében is csak 4400 forint volt. Az őt ért méltánytalanságot az sem enyhítette, hogy 80. születésnapja alkalmából a BM Heves Megyei Főkapitányságának javaslatára megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet.

11

5 Mivel 1944 előtt a mozgalmi élet és a barlangkutatások minden idejét lekötötték, nem nősült meg, bár hosszú éveken keresztül baráti kapcsolatban volt Garai Elvira festőművésznővel, aki baloldali munkásmozgalomban is dolgozott. 1946ban vette feleségül az Erdőtelekről Egerbe költözött Máthé Erzsébet nevű tanítónőt, akitől azonban 1964-ben elvált. Néhány év múlva újranősült.

11

6 1945 után 11

5 DANCZA János személyes közlése a szerzőnek. 1984. 11

6 DANCZA János személyes közlése a szerzőnek. 1984. 349