Veres Gábor szerk.: Agria 45. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2009)

Szecskó Károly: Dancza János (1899-1985)

hozott. Ezzel kapcsolatban Dancza felhívta telefonon Kadic professzort. A beszél­getés szövegét a kutató 1978-ban a következőképpen rekonstruálta: „Halló! Itt dr. Kadic - válaszolta a professzor Dancza felhívására. Jó napot professzor úr. Itt Dancza. - Mi újság Dancza úr? Fogódzkodjon meg professzor úr, mert tegnap dé­li fél egykor kiástuk az első magyarországi neandervölgyi típusú ősembert! " Dancza visszaemlékezése szerint ezt követően néhány percnyi csend következett be a telefonbeszélgetésben, majd a professzor izgatott hangja hallatszott: „Nincs tévedés, Dancza úr?!" - „Nincs, professzor, mert a koponya egyik legjellegzete­sebb tartozéka, egy állcsúcs nélküli álkapocs került napfényre. " A fent ismertetett telefonbeszélgetés vezette be azt a tudományos szenzációt, amit a magyar ősemberkutatás tizenhat éven keresztül, az állami, sőt gazdag me­cénások és intézmények támogatásával nem tudott elérni. A jégkorszak fiatalabb embertípusainak több bükki és dunántúli barlangból sikerült gazdag kultűranyagát feltárni, de e kultúrák gazdáinak a maradványaiból még egy ujjpercnyi sem került elő addig soha. Sőt a német szakemberek addig határozottan kétségbe vonták, hogy a jégkorszak fiatalabb embertípusai nálunk egyáltalán előfordulhattak. Ek­kor robbant be Dancza, később világszerte elismert eredményével, aki hazánk te­rületén, Cserépfalutól 10 percre, a Hór-völgyébe nyíló Subalyuk-barlangban fel­tárta a magyarországi ősember maradványait. Az ásatások addigi eredményeiről Dancza a Magyar Barlangkutató Társulat 1932. március 19-i ülésén számolt be. A hallottak alapján Kadic Ottokár az Eger című lap 1932. április 13-i számában cikket publikált a Subalyuk ősembere cím­mel, amelyben az ásatások támogatására hívta fel az illetékesek figyelmét. Dancza és társai az év áprilisától tovább folytatták a feltárást, amelyet a hónap 23. napján megtekintett Trak Géza egri polgármester, Pálosi Ervin, Pataki János Vidor taná­rok és Hevesi Sándor városi főmérnök is. Ezt követően Dancza egy cikket írt az ásatásokról, amely az Eger című lap április 30-i számában szintén Subalyuk ősem­bere címmel látott napvilágot. Április 27-én került sor a 11 /III. négyszög feltárá­sára, amelynek során egy felnőtt ember, egy fog híján teljes álkapcsa került elő a jégkorszakbeli anyagból. Miután Dancza az álkapcsot összeállította, kitűnt hogy egy homo primigeniust, vagyis egy neandervölgyi típusú ember maradványát si­került feltárniuk. Április 28-án Dancza telefonon közölte a fenti eredményt, mint már korábban említettük, Kadic professzorral, aki leutazott a terepre. Dancza Kadic jelenlétében 1932. május 2-a és 3-án egy gyermek koponyáját és vázrésze­inek jelentős részét tárta fel. Ezzel teljesült a magyar ősemberkutatók több mint negyedszázados vágya. Ugyanis a leletek Magyarországon az első ilyen jellegű anyagok voltak. A sajtó több cikkben számolt be a szenzációs leletekről. Ezt követően megin­dultak a tárgyalások a polgármester megbízásából az anyagok Földtani Intézet számára történő átengedéséről. Az Intézet vállalta, hogy az addig feltárt összes 333

Next

/
Oldalképek
Tartalom