Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan
A másik oldal viszont nem így látta a kialakult helyzetet, és a Malvezzivel megbeszélést folytató Ahmed pasa kijelentette, hogy csak akkor hajlandóak újra tárgyalóasztalhoz ülni a Habsburgokkal, ha Károly visszaadja számukra észak-afrikai hódításait. 8 3 A császár újabb levelében a törökök állítása szerint csupán nagy vonalakban körüljárta Mahdia visszaszolgáltatásának lehetőségét, ám semmi konkrétumot nem ígért, ami - és Szulejmán időközbeni betegsége - miatt a porta egy ideig húzódozott a válaszadással, mivel véleményük szerint Károly valódi szándéka levelével nem a béke fenntartása, hanem az időnyerés volt. 8 4 Ezzel kapcsolatosan azonban röviden ki kell térni a szultán egészségi állapotára is, akinek gyengélkedéséről akkor hallunk először, amikor 1551 március végén visszatért kíséretével hosszú vadászatáról. Ám ekkor még úgy tűnt, hogy a padisah gyorsan a javulás útjára is lép. 8 5 Április elejére azonban Malvezzi már egyenesen a szultán halálának a lehetőségét és annak következményeit vázolta fel uralkodója számára, véleménye szerint ugyanis amennyiben ez megtörténne, és Szulejmán valóban eltávozna az élők sorából, abban az esetben Konstantinápolyban nagy fejetlenség és zűrzavar lenne úrrá, és minden ott lévő keresztényt és zsidót felkoncolnának a törökök. 8 6 Visszatérve az észak-afrikai konfliktushoz, a porta nem sokáig kívánt a tárgyalóasztalok mögül alkudozni V. Károllyal, a törökök 1551 májusában nagyobb flottát gyűjtöttek össze kikötőikben, amely hamarosan ki is futott a tengerre. Ezalatt Rüsztem pasa újra azt közölte Malvezzivel, hogy csak abban az esetben rendelné vissza a hajóhadat, ha a császár lemondana észak-afrikai hódításairól. 8 7 A török fél e mellett azt is kijelentette, hogy egy új, különleges felhatalmazással bíró császári követ érkezésére vár, akivel a béketárgyalásokat tovább folytathatja. 8 8 Jelzés volt ez az V. Károly érdekeit képviselő Malvezzi felé is, akit ettől kezdve fontos ügyekben nem tekintettek tárgyalóképes partnernek a portán. Azonban se Károly, se Ferdinánd nem indított útnak egyelőre rendkívüli megbízottat, csupán a császár próbál8 3 AT. i. m.: 214. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 21. 8 4 AT. i. m.: 220. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. április 17. 8 5 AT. i. m.: 215. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 29. 8 6 AT. i. m.: 218. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. április 9. 8 7 AT. i. m.: 227. Malvezzi V. Károlynak, 1551. május 8. 8 8 AT. i. m.: 229. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. május 22. Érdemes megjegyezni, hogy a történelem során a későbbiekben is találkozhatunk rendkívüli helyzetekben alkalmazott, széles jogkörrel és intézkedési szabadsággal megbízott különleges követtel, ún. internunciussal, (eredetileg a pápa követeit hívták így) akit alkalmanként a Portára küldtek. Az egyik - talán a legismertebb - követjárás az 1683-as, Bécs elleni támadást megelőzően Alberto Capraráé volt, aki 1682 tavaszán indult útra a császárvárosból Konstantinápolyba, hogy utolsó kísérletet tegyen az oszmánok harci kedvének leszerelésére, mivel az állandó sztambuli megbízott, Joseph Christoph von Kunitz képességeit ekkora már jóval meghaladták a rá nehezedő feladatok. Erre nézve lásd: KLOPP, Otto 1882. 99-115. 96
