Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan
majd két éven át próbáltak meg életet lehelni a közel másfél évszázados 5 2 kapcsolatba, aminek a híre nem kis nyugtalanságot váltott ki a Portán, és valamivel elodázta a két nagyhatalom közötti békeszerződés megkötését is. A perzsa lehetőségen a Habsburgok diplomáciájának még két további területen lett volna talán esélye gyengíteni a Török Birodalom erejét: egy belső viszály szításában. A szultán fiai, Musztafa, Szelim és Bajezid között ugyanis családi ellenségeskedés robbant ki ekkortájt, 5 3 amelynek eredményeképp 1551 márciusára Musztafa és Bajezid a kis-ázsiai Karamán tartomány határára vonultak fegyveresen a másik fiú, a trónörökös Szelim ellen, 5 4 bár fegyveres összeütközésről nincs tudomásunk. Nem sokkal később pedig már újra a konfliktus kiéleződéséről hallhatunk, 5 5 amelynek során a két fél az idő múlása ellenére, még 1551 áprilisában sem akart egymással tárgyalóasztalhoz ülni. 5 6 Ezen kívül a török döntéshozatali rendszerben is mutatkozott egy gyenge pont, amelynek a kiaknázása lehetőséget adott volna a Habsburg diplomatáknak arra, hogy elodázzák az 1552-es támadást: ez a portai politikai érdekcsoportok egymás elleni kijátszása lett volna. Sztambulban ugyanis ez idő tájt két nagy csoportosulás határozta meg a politika irányvonalát: ugyan a szó szoros értelmében vett ú.n. „békepártot" nem találhatunk a török fővárosban, ám háborúpárti tömörülésből kettő is akadt. Az első, nem mai értelemben vett pártot Szulejmán és a vezírek többsége alkotta, akik a perzsa háború továbbfolytatása, és a nyugati hadműveletek időleges jegelése mellett foglaltak állást. Véleményük szerint csak a perzsák legyőzése, és a keleti hátország biztosítása után van lehetőség Európába nagy arányú hadműveleteket indítani. A másik csoport, amelynek élén a szultán veje, Rüsztem pasa és a tengeri haderő parancsnoka, Riisztem testvére, Szinán kapudán pasa állt, a Szafavidák elleni háború mi hamarabbi lezárása, és a keresztények elleni hadjárat halaszthatatlansága mellett érvelt. 5 7 Bár a szultán volt a mindenkori politika meghatározója, a Habsburg Birodalommal létrejött konfliktusok kiéleződése, és Rüsztem pasa remek taktikája idővel képes volt meggyőzni a másik oldalt az Európa felé fordulás szükségességéről. Ferdinánd előtt már 1550 májusában fel vetült annak a képe, hogy amennyiben Rüsztem és a háborús párt túlsúlyba kerülne a portán, az esetre a király egy különleges meghatalmazással ellátott követ küldését látta volna célszerűnek. 5 8 A nagyvezír eközben megpróbálta Szulejmán figyelmét minél inkább elterelni a nagypolitikától, és igyeke5 2 Perzsia felé ugyanis már Luxemburgi Zsigmond is kezdeményezte a szövetség kiépítését. FODOR PÁL 2004. 22. 5 3 AT. i. m.: 214. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 21. 5 4 AT. i. m.: 215. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. március 29. 5 5 AT. i. m.: 217. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. április 8. 5 6 AT. i. m.: 200. Malvezzi Ferdinándnak, 1551. április 17. 5 7 AT. i. m.: 201. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. december 17. 5 8 AT. i. m.: 171. Ferdinánd Malvezzinek, 1550. május 27. 92
