Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Vincze Dániel: A Habsburgok keleti diplomáciája az 1552-es hadjárat előestéjén. Alternatívák és történelmi felelősség a török támadás megelőzésével kapcsolatosan

Az udvar érdekeinek 1547-től kezdve Johann Maria Malvezzi,

1

5 az első állandó Habsburg konstantinápolyi rezidens adott hangot a keleti birodalom fővárosában. Bár Malvezzi portai jelenléte kétség nélkül magasabb szintre emelte a két fél viszonyát, és egyfajta állandóságot vitt a diplomáciai kapcsolatokba, ennek ellenére Bécs képviselője korántsem örvendett akkora tiszteletnek és megbecsülésnek Sztambulban, mint időleges megbízatással, válságos helyzetekben vagy fontos tárgyalások alkalmával korábban oda küldött elődjei.

1

6 Malvezzi Ferdinánd embere volt, és elsődlegesen vele is állt állandó levélkapcsolatban, ám nem egy esetben V. Károly császárral is értekezett a fontosabb birodalmi ügyek felől, és ha a császár úgy kívánta, az ő érdekeinek is hangot adott a portán. Mellette természetesen időnként több kisebb-nagyobb feladattal megbízott küldött is megfordult Konstantinápolyban, ám az ő személye volt az, amely a legbefolyásosabb volt a Habsburg Birodalmat képviselők közül, és vendéglátói is vele folytatták le a jelentősebb tárgyalásokat. Malvezzi a mellett hogy hazája ügyeit képviselte Konstantinápolyban, folyamatosan jelentéseket tett uralkodójának az Oszmán birodalom és a porta aktuális állapota és belső hatalmi viszonyai felől.

1

7 A rezidensnek nem kevés teendője akadt hivatali ideje alatt, mivel a Habsburgok ekkoriban három jelentős fronton is konfrontációba került az oszmánokkal: Erdély, a magyar határvidék és Észak-Afrika voltak azok a területek, amelyek külön-külön is nagymértékben befolyásolták az események alakulását. Az első és legismertebb kérdéskör Erdély problematikája volt, amely fölött Fráter György, Izabella és Ferdinánd politikájának köszönhetően 1550-től szinte szünet nélkül a levegőben lógott a török pallosa, és mint az ismert, az 1552-es hadjáratot megindításainak okai között is főszerep jutott a fejedelemségben zajló eseményeknek. Erdély ügyei nagy visszhangot keltettek a Portán ekkortájt, és a törökök európai politikáját nagyban befolyásoló nagyvezír, a szultán veje, Riisztem pasa szinte az első konfliktusoktól fogva a fejedelemség elleni támadás szószólója volt.

1

8 1

5 Malvezzi életműve és sztambuli követségének évei még feldolgozásra várnak, vele kapcsolatban lásd: KROPF Lajos 1896. A közelmúltban Kerekes Dóra foglalkozott a kérdéskörrel, ám ezen dolgozat megszületéséig csupán a történész egy, a témával kapcsolatos előadásáról van tudomásom, egyéb, írásos publikáció megjelenéséről ez idáig nincs információm. KEREKES Dóra: Die erste ständige habsburgische Gesandtschaft zu Konstantinopel - Johann Maria Malvezzi. 2002. május 22. Bécs (Collegium Hungaricum). Előadás. 1

6 JOHANNES, M. A. 2007. 9. 1

7 Malvezzi tehát egyben egyfajta nyilvános kémkedést is végzett, amely során a legfontosabb és legfrissebb híreket a portai állapotokról Ferdinánd tőle kapta. Ez a fajta tevékenység bevett szokás volt ekkoriban a Habsburgoknál, ám ezzel a török is tisztában volt, jó példa erre Kazun budai pasa 155l-es levele Ferdinándhoz, amelyben felszólította az uralkodót, hogy követül ne kémeket, hanem tisztességes embereket küldjön hozzá. TAKÁTS Sándor 1913. 334. 1

8 AT. i. m. 184. Malvezzi Ferdinándnak, 1550. július 5. 85