Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Fodor László: A Dobó István Vármúzeum régészeti gyűjteményének ötven éve

jogánál fogva a Magyar Nemzeti Múzeum tartott igényt. Természetesen ekkor a hiteles leletkörülmények is rögzítésre kerültek, az ásatások dokumentációja olvasható a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában. A Dobó István Vármúzeum régészeti gyűjteményének legrégebbi darabjait 1952-ben kezdték el beleltározni. A nyilvántartási munka az új múzeum szervezésével, s a Butler-házban 1952-ben megnyitott állandó kiállítás megrendezésével függött össze. Úgy a korábbi régiséggyűjteményektől „örökölt" anyagokat, mint utóbb a leletmentésekből, ásatásokból bekerült tárgyakat folyamatosan leltározták. Utóbb a pontosan beazonosítható darabokat - egészen 1956-ig bezárólag - újraleltározták. Időrendi áttekintésben az ősrégészeti kutatásoknál elsőként kell megemlítenünk Vértes László Istállóskői barlangi ásatását, valamint Eger és Ostoros környéki felszíni gyűjtéseit, de az Eger környéki felső paleolit dombvidéki gyűjtésekben és ismertetésben úttörő munkát végzett Legányi Ferenc, Rozsnyói Márton, majd Fodor László. Ezek a lelőhelyek ma már szinte nemzetközi kutatóbázissá lettek, 2001-2007 között neves régészek, prof. Kozlowszki akadémikus vezetésével lengyel kutatók, PhD hallgatók, illetve a Miskolci Egyetem Őstörténeti Tanszéke régész tanárai, Ringer Árpád és Mester Zsolt vezetésével magyar és külföldi egyetemi hallgatók végeztek itt analizáló rétegvizsgálatokat. Az ősrégészeti anyag legfőbb gyarapítója az 1960-as 1970-es években a múzeum azóta elhunyt kiváló munkatársa, Szabó János Győző volt. Legjelentősebb ásatásai a bronzkorból: Füzesabony-Kettőshalom 1961, Maklár-Koszpérium 1962. Az ő személyéhez fűződik a vaskorból: Sirok-Akasztómály 1969, Heves-Semmelweis út 1962-63, Besenyőtelek-Szőrhát 1962, a rézkorból pedig Tenk-Hevesi út 1965-ös ásatása. Az ősrégészeti gyűjteményt már az 1960-1970-es években is a bronzkori leletek túlsúlya jellemezte. Ehhez az is hozzájárult, hogy a korszak neves kutatói, így például Kemenczei Tibor 1963-ban Szajla-Tarnaparton, Párducz Mihály pedig 1962-64-ben Felsőtárkány-Várhegyen folytatott ásatást, sok szép lelettel gyarapítva a vármúzeumot.

3 A nagyszámú bronzkori lelet egy részét persze már csak jelentős időeltolódással tudták beleltározni. Ez a tevékenység Matuz Editre és Somogy vári Ágnesre hárult, akik a 1980-as években dolgoztak az intézménynél. Az 1980-as években a rézkori leleteket Sz. Kállay Ágota 1987-es füzesabony-pusztaszikszói ásatása gyarapította tovább, és néhány újkőkori anyag is az ő illetve, Szabó János József ásatási tevékenysége révén került a múzeumba. Manapság az ősrégészeti gyűjteményben továbbra is a bronzkori leletek vannak túlsúlyban, köszönhetően részben a Ludas-Varjú-dűlői ásatásnak, amely a Mátravidéki Hőerőmű teljes finanszírozásával 2001-2002-ig a magyar régészet 3 CHIKÁN Zoltán 1961.29-33. 328