Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)
Komjáti Zoltán: Adalékok Gróf Koháry István (1649-1731) Heves vármegyei birtokviszonyaihoz
részek tehát nem tartoztak az ősi Koháry-vagyon közé, melyek Hont és Nógrád vármegyében voltak találhatók. Koháry István családi egyezség keretében, mint legidősebb férfi családtag irányította a birtokok életét, de ez nem jelentette azt, hogy egyedül ő maga élvezte volna hasznukat; a Koháry-család minden élő tagja egyenlő arányban részesedett a jövedelmekből. Nem helytálló az az állítás, miszerint Koháry István személyesen is itt tartózkodott volna 1694-1703 között gyöngyösi rezidenciáján 7 3. A főúr ugyanis nem telepedett le tartósan Heves vármegyében sem 1687 előtt, sem azután. Erre pedig bizonyosság az ezen időintervallumban bejegyzett megyegyűlési jegyzőkönyvek és akták (okiratok), melyek minden esetben „Nomine et in persona Spectabiiis et Magnifici Domini Stephani Koháry", azaz „Tekintetes és Nagyságos Koháry István úr nevében és személyében" formulával kezdve jelennek meg, ráadásul a megyegyűléseket az adott időszakban többségében Gyöngyös városába hívták össze. Miért nem jelent meg tehát a főúr személyesen, ha már egyszer ott tartózkodott a városban, hiszen ezzel nyomatékot adhatott volna saját javára a döntés gyorsítása terén? Jelen munka szerzője tehát teljes biztonsággal kijelenti, hogy Koháry István a megyei illetékességű ügyeit helyi megbízottaival és jogi képviselőivel intéztette, ő maga pedig nem tartózkodott Gyöngyösön. Jelen tanulmány vázlatszerűen eleveníti fel azokat a birtoklástörténettel öszszefüggő főbb eseményeket, melyek szinte minden esetben kihívást jelentettek Koháry István számára, hiszen egyrészt vissza kellett állítani a visszahódító harcok során pusztulásnak indult, kiüresített falvak és mezővárosok háború előtti állapotát, másrészt saját jogfolytonosságát bizonyítani és igazolni birtokain más, tulajdonfoglalásra és javak elvételére felbátorodott személyek ellen. A tanulmányban több település esetében is találkozhatunk erőszakos foglalással, más területeinek jogtalan használatba vételével, ami korjelenség a XVII. század utolsó harmadában, különösen a török kiűzése után. A védekezés egyetlen módjának a vármegyéhez szóló feljelentés bizonyult, amivel Koháry István is élt, jogos birtokosi voltát igazolva. Koháry István birtokosi minőségének, falvainak jellegzetességének és termelési módjának bemutatása egy másik tanulmány keretében fog megvalósulni. 7 3 SEREG József 2001. 79. 129
