Petercsák Tivadar – Veres Gábor szerk.: Agria 44. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2008)

Komjáti Zoltán: Adalékok Gróf Koháry István (1649-1731) Heves vármegyei birtokviszonyaihoz

következő mondat is, mely rámutat a mezőváros korabeli mezőgazdasági funkciójára: „...Gyöngyösi, Gyöngyös Tarjányi és Patai Borok tavaly extendáltattanak [kiterjesztettettek] circiter 33 akóra..." 4

2, vagyis a lakosság főleg szőlőtermesztéssel és az ehhez szervesen kapcsolódó borkészítéssel foglalkozott. Sőt az a legvalószínűbb, hogy az egész család más megyei birtokain a borellátást is ezek a falvak biztosították a többi Koháry-kézben levő mátraaljai bortermelő helyekkel együtt, erre pedig bizonyíték Koháry Borbála 1729-es számadása a család osztatlan füleki javainak használatáról: „...még Gyöngyöspata tájáról Fülekre hozatott, és kiárultatott 5 akó bor.... " 4

3 Ebből látszik, hogy a család nemcsak fogyasztotta a bort, hanem eladásra is szánt belőle, amiből nagy jövedelemre tett szert. Darvas János nagyrédei földbirtokos az 1700. május 27-én, Gyöngyösön megtartott megyegyűlésen tiltakozását fejezte ki önmaga és birtokostársai nevében az ellen, hogy Koháry István patai jobbágyai az ő területükre behatoltak, és ott a termőterületet használták, hasznát elvitték, az erdőben makkoltattak, és ezáltal az ő birtokosi jogaikat megsértették, aminek rendbetétele kapcsán a tetten ért patai jobbágyok elfogását, állataiknak és eszközeiknek pedig elkobzását helyezték kilátásba a megye hivatalos fóruma előtt. Koháry István megbízottja, Bajtai István a tiltakozással nem értett egyet, sőt reprotestációt tett (vagyis hivatalosan tiltakozott a feljelentés ellen), teljes mértékben védelmezve területe és használata jogait.

4

4 Ez azt jelentette, hogy a cselekmény nem történt meg, vagy azt, hogy a patai jobbágyok saját falujuk területén dolgoztak. Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegye közgyűlése 1715. július 10-én tárgyalta - többek között - azoknak a Koháry-jobbágyoknak ügyét, akik megtagadták az egri püspöknek (egyben főispánnak) a szekerezési és szállítási kötelezettséget [vectura]. Erdődy Gábor püspök szívességet tevén Szeged városának Pest vármegyével együtt, megyéjéből körülbelül 50 szekeret küldött oda. A fuvar szerencsés végrehajtása után a lakosok hazatértek. Azonban a püspök-főispán ismét igénybe akarta venni - de most saját kívánságára - szolgálatukat, ezért az alispánnal, Orczy Istvánnal, ismét a vectura teljesítésére szólította fel a szekerezőket. A jászsági lakosok és a csányiak készségesen engedelmeskedtek, azonban a patai jobbágyok megtagadták a vectura ismételt teljesítését, hiába figyelmeztette és intette meg őket az alispán, hogy térjenek jobb belátásra. Erdődy püspök-főispán nagyon zokon vette az engedetlen pataiak tettét, és enyhítő körülmények figyelembe vétele nélkül, szilárdan eldöntötte, hogy szigorúan meg kell büntetni a lakosokat, főleg az értelmi szerzőket. A megyei közgyűlés részletes jelentést küldött Koháry Istvánnak, melyben értesítette az eseményről, továbbá tudtára adta az ellenszegülők vezetőinek nevét. A 4

2 Uo. No 35. 4

3 MOL P 1292 Fasc. IV. A, No 2. 4

4 HML IV-1/a, 11. könyv, 498-499. 121