Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Dénes Zoltán: A magyarországi katolikus reform megindítója Oláh Miklós (1493–1568)

Dénes Zoltán A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS REFORM MEGINDÍTÓJA OLÁH MIKLÓS (1493-1568) Az alábbi rövid írásomat Petercsák Tivadar születésének hatvanadik évfordulójára azzal a gondolattal írtam, hogy emlékezzünk azokra, akik Egertől Debrecenen át Nagyváradig építették, őrizték a ránk hagyott kultúrát. * A népi emlékezet általában úgy gondol a magyarországi reformáció eseményeire, mintha természetes fejlődés nélkül azonnal megtörténtek volna. A tiszántúli tájak vallási és társadalomnéprajzi változásainak vonásait évszázadok óta kutatjuk, s próbáljuk nemzedékről nemzedékre kiegészíteni. A katolikus kultúra reformáció előtti utolsó meghatározó képviselője Fráter György volt. Mint Erdély kormányzója, fenn tudta tartani a régi hitegységnek legalább a látszatát. Az alvinczi véres tragédia után alapjaiban megváltozott a helyzet. A váradi káptalan Oláh Miklós királyi kancellárhoz írt jelentései tanúskodnak erről, de többek között a Bécsi Birodalmi Okirattárban, Báthori Zsigmond váradiakhoz írt leveleiben is találunk forrásokat. Kristóf deák példája tükrözi az akkori viszonyokat. Az új tanokat német egyetemekről hozta magával, és kereste a lehetőséget nézetei nyílt hirdetésére. A reformáció kifejezéssel nem találkozunk: a korabeli „hitet igazgasson" kifejezést használták. A források szerint a hitet igazgató beszédek hatására a lakosok pártokra szakadtak. A régi hit lelkésze aggodalommal mondta: „akik egyek voltak a hit, remény, szeretetben, most halálra keresik egymást". A viták szükségszerűen botrányokat keltettek. A Bécsi Birodalmi Okirattárban találjuk a forrást „éppen Úr napjának nyolcada volt, mely alatt az oltári szentséget ünnepelték akkor is. Szent László székesegyházának boltívei alatt zengett az ősi ének: Azért ezt az egy szentséget Leborulva imádjuk... Kristóf deák gúnyosan, de annál hallhatóbban jegyezte meg, hogy aki előtt leborulnak, akit imádnak, az nem szentség, hanem maga a sátán. Midőn pedig megAz egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 269