Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Kemecsi Lajos: Szánok a Gerecsében

lóval vontatottól. A kocsihoz, illetve a szekérhez hasonlóan a lovas szán rúdja merev, míg az ökrös száné mozog.

19 A szánrúd 3,5-3,8 m hosszú általában. Előfordult, hogy az eredetileg lovas vagy ökrös szánt átalakították. Az észak-dunántúli falvakban használatos paraszt vagy igás szánok esetében nem használtak a szán elején rúdszárnyas megoldást. A fogatos szán készítésének munkafolyamatát Végh László héregi bognármester közlése alapján mutatom be. A szánt rendszerint a falvakban dolgozó bognár készítette, de egyes ügyeskezű gazdák maguknak elkészítették. A nyersanyagot hol a bognár, hol a készíttető szerezte be. Abban az estben, ha a gazda adta fát, általában két szánkóra elegendőt adott a bognárnak munkadíj fejében. A talpnak alkalmas fát gondosan válogatták. Egyedül a „tövirül görbe" fa a megfelelő. A fát legtöbbször nem szárították, bár jobb volt, ha a már kifaragott alkatrész állt egy ideig. Szükség esetén egy nap alatt is elkészítettek egy szánkót. A Gerecsében az alkatrészekhez tölgy, cser vagy szilfát egyaránt falhasználtak. Az eplény alkalmas anyagának a hársfát, míg a rúd számára a kőrist tartották megfelelőnek. A talpnak való rönkfát a bognár „félkéz" fűrésszel vágta el kétfelé. Ez a munka akár „fél napig is tartott". Fizikailag ez a legnehezebb munkafázis a szán készítésekor. A bognár véleménye szerint a régebben, hagyományos technikával készített hasított talpak jobbak voltak, mint a fűrészeltek. A talpat úgy alakítják ki, hogy ne feküdjön teljes hosszával a földön, csak egy ponton a közepén vagy a hátrafelé eső részen érje az utat. A talpat úgy fűrészelték ki, hogy „srég" legyen, azaz hosszában kifelé ferde. Ez stabilabbá tette és megkönnyítette csúszását. A szélessége a talpnak nem egyforma végig. Hátul 15-16 cm és az eleje felé keskenyedett 10-12 cm-ig. A régebben készült vasalatlan talpak szélesebbek. A két talp végét ívesre faragták. A talpakba 2-2 lábat véstek be. „Amilyen széles volt a láb, olyan szélesen volt kivésve a talp". Az első lábakat a talp ívének kezdete mögött, míg a hátsókat a végétől kb. 30 cm-re helyezték. Az első lábak rövidebbek mint a hátsók. A szánok eleje ugyanis elöl magasabb mint hátul. A talpakat összekötő eplényekben „5 cm x 5 cm-es vájat, vésés volt." Az eplénynek a kivésése nem volt egyszerű, „ mert rézsut kellett kivésni, befelé kellett dönteni a szánkó tetejét. Ha nem volt erősen befelé döntve, közel állt a függőlegeshez és mikor oldalra kanyarodott vele, eldőlt. S eltörött a szán. " Az eplények vastagsága 15-18 cm közötti. A korábban leírt méretbeli különbség az első és a hátsó eplény között, a szántalpak közötti távolsághoz igazodik. A talpak ilyen állása a szánkó felborulásának a megelőzését szolgálja, és a könnyebb csúszást segíti. Az eplények végeibe a bognár bevéste a rakoncák helyét. A lovas szánok elejére ráerősítették a hámfákat tartó ferhécet.

20 19 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2003b. 199. 20 KEMECSI Lajos 1998. 33-34. 89