Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről
пек szeizmográfszerű érzékenysége hordozza magában ily töredelmesen a teremtő géniusz vívódásait az öröklét mibenléte és annak evilági viszontagságai felet... 6 * Itt fogalmazódik meg az egyetlen életcél, életfeladat, életrend: az ember legyen (szülőjének) a természetnek gondviselője, mestere, királya. Ám e létmód napjaink profán életrendjével szemben szakrális, megszentelt, szellemi: tehát kultikus - mert ha nem az lenne, a sötét, anyagelvű, haszonelvű erők elárasztanák (sajnos egyre inkább teszik is) a földet. Nem az individuális Én, hanem az egyetemes Én képében jelenik meg tehát az az androgün figura, aki néhány szem életet fenntartó-megőrző magot tart kezében, s apró kapavágással éppen most ülteti el, miközben tudja, hogy gondoskodó cselekedetének „egyetemes jelentősége és következménye van " 69 A képen az elkülönülésre vágyó, a tekintetet a távlatokba vonó kékek és a ragyogó fehér hideg fényében születik meg az élet kettőssége. A kék és a csendet szülő fehér talán még transzcendensebb közeget termet, mint a „Nyitva van az aranykapu..." aranyló napsárgája, e színek még inkább kiemelnek a társadalmi valóságból, a hétköznapi létezésből. Az olykor elsötétedő kék maga után húz bennünket, s a kép felső rétegében sűrűsödő érzékfeletti dolgok birodalmába vezet elmélyült koncentráltsága. Ám általuk elvesztette melegségét a kép: rideg és tartózkodó ez a világ. Azaz, az lenne, ha földkarakterű vörös színnel 70 exponálva nem emelkedne a spirális rendszerben gomolygó struktúra fölébe az ember. Térdeplő, alázatos figurájából szárnyként kinövő kaotikus sávozás egyszer csak megnyílik és beszivárog e születő világba az aranyszárnyakon érkező élet - apró madár formájában életerővel telítődik a teremtő erő. Általa az univerzum kilép a kezdeti káoszból, és a rend válik uralkodóvá. A fehér mindinkább kitisztul, egyre tökéletesebbé válik, hogy a rendszert újraindító születő és elhaló madárlényekben (Jin és Jang egymást feltételező, egymáshoz simuló kettőssége) átadja helyét a belőle megszülető színek sokféleségének. A gigantikus karokká növelt bütykös gabonaszálak - búza, melyben az élet a halál elől elrejtőzhet - a létezés folyamatosságának, a pusztulás, de az általa való újra és újra születés, a megújulás ismétlődő rendjének, rejtélyének és lehetőségének erejét hordozzák. A mozgást elindító napként ragyogó figura feje körül a kalászcsomó kilencágú 71 koronaként örvénylik a szellem és az anyag minden viszonylatát kitermelve magából. A kozmikussá fokozódó forgó, magába visszatérő mozgásnak - mely a földi élet és az elemek körforgásán, s a Nap lüktető fényének kavargásán át, a galaxisok spirálmozgásáig erősödik - nem csak eredete de eredménye maga a teremteni képes ember. E viszszatérő mozgás azonban egyre csak tágul, növekedik - egyre tudatosabbá válik. 68 SUPKA Magdolna 1996. 13. 69 HAMVAS Béla é. n. (1943-44) 247. 70 A mexikóiak prekolumbián Föld istene vörös színnel volt ábrázolva. - J. ITTEN 1997.14. 71 A kilenc - háromszor három - misztikáján túl gondoljunk a naprendszer kilenc bolygójára. 799
