Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Fűköh Levente: Az Orczy-kastély és -kert revitalizációja: a kezdetek

Füköh Levente AZ ORCZY-KASTÉLY ÉS -KERT REVITALIZÁCIÓJA: A KEZDETEK A kastély és az Orczyak Gyöngyös keleti felén emelkedik a klasszicista stílusú Orczy kastély épülete, mely az 1900-as évek közepétől, a folyamatos fejlesztések eredményeként mára a város egyik kulturális központja lett. Itt kapott helyet közel fél évszázada a Mátra Múzeum. A kastély építéstörténete a történeti adatok ismeretében a XVIII. század végétől követhető nyomon. Története leginkább az építtető Orczy család nevével fémjelezhető. Orczy István 1699-ben érkezett Heves vármegyébe, s 1708-ban Petrovay Zsuzsannával kötött házassága révén lett birtokos Gyöngyösön. 1742-ben, a birtokot végrendeletileg egyetlen fiára, (I.) Lőrincre hagyta. Orczy (I.) Lőrinc tovább folytatta atyja birtokszerző, építtető politikáját. Bár idejének nagy részét Tarnaörsön és Pesten töltötte, mégis 1769-70-ben itt, az egykori majorság helyén barokk kastélyt építtetett. Az épület, mint a család tervtárában lévő helyszínrajzból kiderül „U" alaprajzú barokk kastély. 1770-ben elkészült az emeletes barokk kastély. Az Orczyak után leányági örökösödés révén a birtokok, így a kastély is a Szapáryak, a herceg Auerspergek, a Westphalenek, majd a Wildburgok tulajdonába kerültek. A család, illetve annak leányági leszármazottai egészen az 1930-as évekig „jelen voltak" a településen. Az 1930-as évek közepén Wildburg Arthúrné eladta a kastélyt a városnak. Ezzel az Orczy család birtoklása végérvényesen megszűnt Gyöngyösön.

1 A kastély és kert felújítása, revitalizációja I. ütem előkészítése A város tulajdonába került épület az elmúlt közel nyolcvan év alatt igen változatos, nem ritkán hányatott sorsú volt. Évtizedeken keresztül több „bérlője" is akadt, de gazdája tulajdonképpen nem volt, egészen 1984-ig, mikor a teljes épületet a Heves Megyei Múzeumok Igazgatósága kapta meg, múzeumi célra. Ettől 1 В GÁL Edit 2005. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 721