Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bodó Sándor: A hatvan éves Petercsák Tivadar köszöntése

Petercsák Tivadar Filkeházán született 1947. március 29-én. Iskoláit szülőfalujában, a sátoraljaújhelyi gimnáziumban, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte, ahol 1971-ben kapta kezébe az etnográfusi, történelem szakos középiskolai tanári és népművelési előadói diplomáját. A választott hivatás teljesítésére való fölkészülését és fölkészültségét sajátosan igazolja az a kötete, amelyet 2001-ben publikált „Filkeháza évszázadai és hagyományai" címmel. A könyv ajánlásában szüleinek, szülőfaluja egykori és mai lakóinak mond köszönetet, de ugyanakkor a polgármester előszava büszkén utal arra, hogy „a könyv szerzője falunk szülötte, aki a történeti források mellett saját élményeit" is felhasználta, amikor a közösség múltjának főbb korszakait és a régi népélet emlékeit megírva „valamennyi ősünk emléke" előtt tiszteleg. A kötet nem lírai vallomás a felnevelő közösségnek, hanem annál hitelesebb képet nyújt a falu történetéről, a település és népi építkezés múltjáról, a paraszti gazdálkodás hagyományairól, a népszokásokról és hiedelmekről. Végül adattárral és a további érdeklődést kielégítő helyismeretei irodalommal is ellátja a falukönyvet. Igazán akkor derül ki a szülőfalu múltjával való szoros azonosulása, amikor a kötet fényképeit vizsgálja az olvasó, s kiderül, hogy az 1960-as évek óta - közel negyven éven át - tudatosan és folyamatosan örökítette meg a szerző a település jellegzetes hétköznapjait és ünnepeit. Múzeumi pályafutását néprajzos muzeológusként 1972-ben kezdte Sárospatakon a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában (tevékenységének egyik fontos eredménye a néprajzi tárgyak jelentős gyarapítása). 1975-től munkáját a szerencsi Zempléni Múzeum igazgatójaként folytatta (amely különösen a képes levelezőlapok történeti kutatásában hozott gazdagodást). Szerencsről került azután 1981ben szakmai munkája kiteljesítésének legfontosabb állomáshelyére, az egri Dobó István Vármúzeumba. Előbb a tudományos és gyűjteményi osztályt vezette, 1983-tól tudományos titkár, majd igazgató-helyettes, s végül 1989 júniusától a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója - mind a mai napig. Irányításával folytatódott az egri vár rekonstrukciója. E folyamat egyik legnagyobb eredménye a 2005-ben a közönségnek átadott Dobó-bástya, ahol elismerésre méltó feltételeket teremtettek a múzeumi közönségkapcsolat, a műhelymunka és az ismeretterjesztő tevékenység számára. Megújultak az állandó kiállítások, új műtárgybázist alakítottak ki Egerben. Szélesítették a múzeumi látványosságok körét, s az egri vár adottságaihoz - a hely szelleméhez illő - történeti fesztiválokat, interaktív múzeumi foglalkozásokat szerveztek. Szervező munkája révén bővítették a múzeum nemzetközi kapcsolatait, s személyes közreműködésével Szlovákiában, Csehországban, Németországban, Lengyelországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban rendeztek Heves megye és Magyarország népművészetét bemutató tárlatokat. Vezetésével nyerte el a Dobó István Vármúzeum 2002-ben a kiemelkedően eredményes munka elismeréseként „Az év múzeuma", majd 2005-ben a „Vendégbarát múzeum" címet. 6