Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Novák László Ferenc: Az erdő Nagykőrösön

A körösi birtokos, adófizető lakosok tehát a magisztrátus jóvoltából, pénzért juthattak a szükséges fához a XIX. század húszas éveiig, a redempcióig. A házépítéshez, a sövényfal készítéséhez szükséges vesszőt, a tetőszerkezetet alkotó szelemenágasokat, szelemengerendákat, s a rájuk helyezett horogfákat a tanács engedélyével részben a körösi erdőről szerezték be a lakosok, akárcsak a boronavázhoz szükséges vastagabb keményfát.

6 Nagykőrösön jelentős számú nemesség élt, akiknek nagyobb többsége csupán nemesi oklevéllel rendelkezett, armalista nemes volt. Gyakorlatilag nem különböztek a nemtelen cívis gazdáktól. Földbirtokukra nem vonatkozott a nemesi kiváltság, az után adóztak a mezővárosi közösségnek. A nemes famíliák között viszont több közbirtokos (compossesor) is volt, akik bevándoroltak (Dabasi Halász, Nyáregyházi Nyáry), s egyesek közül földesúri jusshoz is jutottak (pl. Gombay, Sigray). A távol élő földesurakhoz hasonlóan, ők is arra törekedtek, hogy földbirtokhoz jussanak Nagykőrös határán, ami azonban nem sikerült nekik sem. A nagy földesúri famíliák 1813-1821 között eladták birtokaikat Nagykőrös város közönségének. A tetemes kiadások fedezésére hajtották végre a redempciót, a megváltakozást. A körösi gazdák az általuk használt földeket megváltva válhattak tényeleges tulajdonosaivá annak. Jóllehet a közbirtokosok földet nem szerezhettek Nagykőrösön, a közös használatban lévő erdőből részt tudtak szerezni. Az 1790-es években erdő közbirtokosságot hoztak léte, s az erdő 1/7 része felett rendelkezhettek.

7 A körösi magisztrátus 1796-ban a közbirtokosság és a város közötti fa elosztásában hozott határozatot. Mivel a Nagyerdőből és a Csókásából már a vastag fák kifogytak, ezért a közbirtokosság kívánalmának megfelelően úgy rendelkezett a városi hatóság, hogy a „ Pálfájából és Bán Tölgyesből valamint ezen, ugy következendő esztendőkben, ezer szálfák mettzettessenek le, mellyek' egy heted része osztasson fel a' Compossessorok között. "

8 Ha a közbirtokosoknak több fára volt szükségük, akkor azt pénzért kellett megvásárolniuk a várostól. Ellenkező esetben lopás vétségével büntették meg. Ilyen eset történt például 1815-ben Nagykőrös Pótharaszt pusztáján, ahol „Ifjabb Molnár János Úr" kisnemes önhatalmúan vágott ki fát építkezéséhez az ottani erdőségből. A városi hatóság helyszíni vizsgálatra küldte ki emberét, aki megállapította, hogy 7 darab tölgyfát vágott ki, és 25 szál horogfát, 40 lécet és két szelemenágast szerzett be onnan.

9 A mezőváros cívis gazdái és a közbirtokos nemesek közösen használták az erdőt, ez utóbbiak annak 1/7 részére voltak jogosultak. Rendszerint ebben az 6 NÓVÁK László 1989. 75-76. 7 NÓVÁK László 1994. 500. A közbirtokosok illetőségüket nyílhúzással vagy egyezség szerint jelölték ki. A nyesedék gallyat is hasonló módon osztották fel. GALGÓCZY Károly 1896. 561-562. 8 PML NkV Ta. jkv. 1796. dec. 5. 20-22.; NÓVÁK László 1989. 75. 9 NÓVÁK László 1989. 237. 65