Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Misóczki Lajos: Az észak-magyarországi vendégforgalom a XVII. századig

a Magyar Királyság része maradt.

37 Hazánk gyászos helyzete ellenére az utazások és vendégeskedések nem szűntek meg. Sem a vonuló török, sem a Habsburg királyi-császári és erdélyi fejedelmi hadak nem rettentették el az útra kelőket. Az ellenségeskedések dacára élénk volt a diplomáciai élet és kapcsolat a bécsi és erdélyi udvar, valamint az isztambuli porta között. Gyarapodtak a rokonlátogatások; a nyugati egyetemekre igyekvő diákok és vándorprédikátorok, tanítók száma is nőtt. A zilált közállapotok miatt az utak még elhanyagoltabbá váltak, az utazás meg bizonytalanabbá. Száraz évszakban a porfelhő, esőzések idején a tengelyig érő sár nehezítette a kocsik haladását. Egy-egy patak vagy folyó áradása még a vízbe fulladás rémét is felidézte.

38 Bár Felső-Magyarország része maradt az európai gazdasági, vallási és művelődési körnek, a XVII. századtól elmaradt attól a fejlődéstől, amely Nyugat-Európa polgári haladását alapozta. A királyi Magyarország közigazgatása Bécsből történt. Mivel a királyi udvar az országon kívülre került, és Pozsonyban csak a Helytartótanács meg a Magyar Kamara tartózkodott, a nagyurak várai lettek a politikai, társadalmi és művelődési élet központjai.

39 Ezek könnyen váltak közvetlen úticélokká. I. Ferdinánd király 1528-tól rendszeres postajáratot létesített, amely 1541-től csak Bécs és Komárom között közlekedett. Ugyanő a következő évtizedekben engedélyezte az Északkelet-Magyarországra vezető útvonalat is Pozsony-Farkashida-Galgóc-Nagytapolcsány-Privigye-ZsámbokrétRózsahegy- Hibbe-Lőcse-Eperjes-Kassa között, sőt amíg Erdély is hozzá tartozott, 1553-tól Kassa-Patak-Majtény-Zilah-Borsa-Kolozsvár-Torda-Nagyenyed kerülő vonalán Nagyszebenbe, továbbá Szászvároson keresztül Dévára is.

40 A kocsijáratok időteljesítménye erősen függött az utak minőségétől és a közbiztonságtól. Siegmund Herberstein báró császári diplomata 1534 szeptemberében három nap alatt tette meg az odautat Pozsony és Sempte között. Négy év múlva ugyanazon az úton Bécs-Sempte és (Vág)sellye, aztán vissza Bécs vonalon 7 nap alatt járt.

41 A víziutak forgalma szintén élénkült, legfőképp a Dunáé. A vízi személyszállításnak szinte mesterei voltak a pozsonyi és a komáromi naszádosok, akik a 16 m hosszú, hétevezős, 250 személyes dereglyéken és a 40 m hosszú kozilléken fuvarozták az utasokat.

42 Hazai és külföldi humanisták és kíséretük gyakran látogatták felvidéki vagy erdélyi pártfogóikat. Tőlük vagy nagyúri ismerőseiktől a biztonságos utazás érdekében ajánló leveleket szereztek. Ilyet kapott Jacques 37 PAPP-VÁRY Árpád-HRENKÓ Pál 2004. 43/a., 47/a. 38 ANTALFFI Gyula 1943. 56-57. 39 SZAKÁLY Ferenc 1991. 119., 130. 40 ANTALFFI Gyula 1943. 34.; Részletesen feldolgozta MUNKÁS László 1911. 9-32. 41 SZAMOTA István 1891. 149-150. 42 ANTALFFY Gyula 1943. 52-54. A fuvardíj az 1500-as évek végén a hajókon személyenként 3-8 Ft között volt. 599